Zenthe Ferenc

Zenthe Ferenc
A Jób lázadása című filmben (Gáspár Miklós felvétele)
Született	Rameshofer Ferenc 1920. április 24.[1] Salgótarján
Elhunyt	2006. július 30. (86 évesen)[2] Budapest[3]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész szinkronszínész televíziós színész
Iskolái	Királyi Katolikus Főgimnázium (–1939) Budapesti Corvinus Egyetem (–1941)
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1954) Jászai Mari-díj (1968) Magyarország Érdemes Művésze díj (1975) Magyarország Kiváló Művésze díj (1989) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1995) Kossuth-díj (1997) Magyar Örökség díj (2005)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Farkasréti temető (43-0-50)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1945–2005
Híres szerepei	Eke Máté (A Tenkes kapitánya) István bácsi (Tüskevár) Taki bácsi (Szomszédok)
Díjai
A Nemzet Színésze (2005)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Zenthe Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zenthe Ferenc, született Rameshofer Ferenc^[4] (Salgóbánya,^[5] 1920. április 24. – Budapest, 2006. július 30.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Élete

Négy szemesztert végzett a közgazdaságtudományi egyetemen,^[6] de otthagyta és a Színművészeti Akadémia hallgatója lett, 1941-ben. Palóc tájszólásától hamarosan meg kellett válnia. A háború miatt azonban, 1942-ben félbehagyta tanulmányait. 1945-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház (ma Győri Nemzeti Színház), 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben kiválóan érvényesült.

Indulásától a közönség szeretete övezte. „Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – nyilatkozta az MTI-nek 2005 januárjában, akkorra már a Nemzet Színészeként, a megnyerő egyéniségű művész.

A filmgyártás és a televízió is jobbnál jobb feladatokkal „kényeztette el”. Első filmszerepében, 1953-ban Nagysándor József honvédtábornokot alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte (előtte öttusázók tanították meg lovagolni, aminek még sok hasznát vette).

Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos színész életében: a 2x2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem című filmekben. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg. 1983-ban készült az Oscar-díjra is jelölt magyar–NSZK koprodukció, a Jób lázadása, amelyben a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel. Játékfilmben utoljára a Magyar vándor című filmben szerepelt, 2004-ben.

A Tenkes kapitánya (1963) után több tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és legutóbb a Szomszédok. A tévésorozatokban Zenthe mind a fiatalok, mind az idősebb korosztály tetszését kiérdemelte. Népies, férfias, humoros karakterszínész volt. Számos filmben szerepelt, de szinkronhangként is bizonyított. Szerepelt a Magyar Rádió 1959–2007 között futott A Szabó család című rádiós telenovellájában is, amely Európa leghosszabb életű családregényszerű rádiójátéka volt.

1987–1999 közt a Szomszédok című teleregény szereplője (Taki bácsi); a sorozat 1999. december 30-án, a 331. résszel búcsúzott el a nézőktől. 2000 februárjától a Komédiások – Színház az egész… című sorozat egyik főszereplője volt.

Zenthe Ferencet 1954-ben és 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1975-ben megkapta az érdemes művész címet. A filmkritikusok díjával jutalmazták 1984-ben, kiváló művész lett 1989-ben, Erzsébet-díjas 1992-ben, MSZOSZ-díjas 1993-ban. 1997-ben Kossuth-díjat adományoztak neki, szülővárosa, Salgótarján 2003-ban díszpolgárrá választotta. 2005-ben a Magyar Örökség díjjal tüntették ki „sokoldalú emberábrázolásáért”, illetve ugyanebben az évben, Bessenyei Ferenc halála után megkapta a Nemzet Színésze címet. 2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Magánélete

Első felesége Oláh Katalin tornász volt, tőle született Ferenc fia 1954-ben (beceneve: Golyó). Házasságuk, neje korai halála miatt 1983-ig tartott. 1986-ban vette el második feleségét, Gizellát. Fia révén két unokája van: Katalin és Ádám.^[7]

Évekig élt Zuglóban, az Amerikai úton.^[8] Utolsó éveit második feleségével visszavonultan, remeteszőlősi házában töltötte.^[9]

Filmek, sorozatok

Emlékezete

• Szülőfalujában, Salgóbányán, emlékparkot alapítottak tiszteletére (2007)
• A salgóbányai erdészház parkjában felavatták első mellszobrát, Molnár Péter szobrászművész alkotását (2008. október 24.)
• 2012. március 25-én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló falképet ( graffiti) a Rákóczi híd pesti hídfőjénél
• Salgóbányán a Geocsodák házában (a volt Bányatiszti Kaszinóban) emlékszobát alakítottak ki.
• A salgótarjáni színházat róla nevezték el.
• Egykori iskolája, a Magyar Királyi Katolikus Gimnázium, ma Szent Imre Katolikus Gimnázium falán – melynek 1931 és 1938 között volt diákja – 2010-ben, születésének 90. évfordulóján avatták fel emléktábláját.^[10]
• 2020-ban születésének 100. évfordulóján a Magyar Posta Zrt. emlékbélyeget bocsájtott ki az emlékére.

Portréfilmek

• Mestersége színész – Zenthe Ferenc (1985)
• Örökös Tagság – Zenthe Ferenc (1999)
• Talentum – találkozás Zenthe Ferenccel (2002)

Híresebb szerepei

Fontosabb színpadi szerepei voltak az alábbi darabokban:

Magyar Rádió

• Kemény Egon – Gál György Sándor – Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957) Daljáték 2 részben Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert, Zenthe Ferenc, Lilla – Házy Erzsébet, Korompai Vali, Deák Sándor, Gönczöl János, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Hlatky László, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Völcsey Rózsi, Gózón Gyula, Rózsahegyi Kálmán A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre
• Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Tompa Sándor, Páloczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Naszályossy – Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. 2019 – Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója esztendejében CD-újdonságként jelentek meg a „Hatvani diákjai” és a „Komáromi farsang” című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) dupla-albumai. kemenyegon.hu
• Pietro di Donato: Ezer dollár (1958)
• Bajor Andor: Cincogó Felicián (1961)
• William Shakespeare: Rómeó és Júlia (1961)
• Gál Zsuzsa: Vaszilij herceg (1962)
• Passuth László: A holtak nem harapnak (1962)
• Neményi Kázmér: Mosolygó Itália (1963)
• Tamási Áron: Énekes madár (1963)
• Gellért Endre: A felső tízezer (1967)
• Thornbjörn Egner: Cincafarkinca és a többiek (1967)
• Hans Sachs-Kopányi György: A mennyetjárt ifiúr (1969)
• Gábor Andor: Dollárpapa (1971)
• Hegedűs Géza: Szemiramisz szerelme (1971)
• Lope de Vega: A hős falu (1971)
• Gogol: A szorocsinci vásár (1972)
• Áprily Lajos: Álom a vár alatt (1974)
• Kazimierz Kowalski: Nagyapó kölcsönruhában (1977)
• Lázár Ervin: Utazás a vörös lovon (1977)
• Naughton, Bill: Késő éjjel a Watling Streeten (1977)
• Kocsonya Mihály házassága – Ismeretlen szerző közjátéka (1978)
• Teleki László: Kegyenc (1980)
• Janicki, Jerzy: Halálos ítélet (1981)
• John Castle – Arthur Hailey: Rémület a levegőben (1982)
• Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja (1982)
• Kamarás István: Bulányvölgyi állomások (1984)
• Csurka István: Őszi délelőtt a tanyán (1985)
• Hardy, Thomas: A weydoni asszonyvásár (1985)
• Tarbay Ede: Ketten kézenfogva (1985)
• Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (1986)
• Mikszáth Kálmán: Krúdy Kálmán csínytevései (1987)
• Móricz Zsigmond: Aranyos öregek (1987)
• Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
• Weöres Sándor: Kétfejű fenevad (1997)

A Szabó család rádiós sorozatban előbb Tibor, a zongorista szerepét játszotta, majd 2421 részen át Kárpátiét. Hangját adta a Vuk és Az erdő kapitánya rajzfilmekhez.

Díjak, kitüntetések

• Jászai Mari-díj (1954, 1968)
• Érdemes művész (1975)
• Magyar Filmkritikusok Díja – Legjobb férfialakítás díja (1984)
• Kiváló művész (1989)
• Erzsébet-díj (1992)
• A Színikritikusok díja (1993)
• MSZOSZ-díj (1993)
• Színházi aranygyűrű (1995)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat, 1995)
• Kossuth-díj (1997)
• Nógrád megye díszpolgára (1997)
• Örökös tagság a Halhatatlanok Társulatában (1998)
• Csillagok Falának-tagja (1999)
• Siklós díszpolgára (2000)
• Salgótarján díszpolgára (2003)
• A Nemzet Színésze (2005)
• Magyar Örökség díj (2005)
• 34. Magyar Filmszemle Életműdíja (2005)
• Maecenas-díj (2006)
• Zugló díszpolgára (posztumusz, 2018)^[11]

Diszkográfia

• Kemény Egon – Gál György Sándor – Erdődy János: „Komáromi farsang” daljáték, Breaston & Lynch Média, 2019

Könyvek róla

• Molnár Gál Péter: Zenthe Ferenc; Duna, Bp., 2006
• Balogh József–Kelecsényi László: "Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem". Zenthe Ferenc és Salgótarján; Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2014

Jegyzetek

További információk

• Zenthe Ferenc a PORT.hu-n (magyarul)
• Zenthe Ferenc az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Zenthe Ferenc az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Zenthe Ferenc a Nemzet Színésze
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Madách Színház Archiválva 2006. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Elhunyt Zenthe Ferenc (origo.hu)
• Elhunyt Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze (mno.hu)
• Elhunyt Zenthe Ferenc színművész, kultura.hu
• Szoboravatás Salgóbányán Archiválva 2013. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben