Lukarec

Lukarec (Lucareț)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Aga
Rang	falu
Községközpont	Bresztovác
Irányítószám	307088
SIRUTA-kód	156197
Népesség
Népesség	105 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1 (2002)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	129 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 50′ 19″, k. h. 21° 40′ 18″45.838647, 21.67177645.838647°N 21.671776°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 19″, k. h. 21° 40′ 18″45.838647, 21.67177645.838647°N 21.671776°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Lukarec, 1910 és 1918 között Lukácskő (románul: Lucareț, németül: Lukaretz, szerbül Lukarevac) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Fekvése

Temesvártól 36 kilométerre keletre, a síkság északi peremén fekszik.

Nevének eredete

Neve szerb eredetű, a Lukar személynévből képzett. 1492-ben Lwkarowcz, 1554-ben Luqarofče, 1700 körül Lukarevacz, 1717-ben Lucareszi alakban adták vissza. A helységnévrendezéskor tövét tévesen a Lukács személynévvel azonosították (amelyhez nincs köze), a -kő utótagot pedig bazaltbányájáról kapta.^[1]

Története

A középkor végén, első felbukkanásakor a hatalmas solymosi uradalom része volt. 1717-ben húsz házzal írták össze a facsádi kerületben. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. 1802-ig a kamara, azután előbb a Jankovics/Doktorovich, az 1830-as évektől az Agora család tulajdona, a 19. század végére pedig házasság révén Iosif Gall/Gall József vált legnagyobb birtokosává. Ő modernizálta a falutól délkeletre fekvő bazalt kőfejtőt. Iparvasutat épített, és sok környékbelinek adott munkát, ami miatt igen népszerűvé lett a lakosok körében.^[2] A századfordulón két kőfejtőjéből évi átlagban 37–38 ezer köbméter bazaltot termeltek ki, útépítésre és Temesvár utcáinak kikövezésére.^[3] Szerb lakossága a statisztikák tanúsága szerint a 20. század folyamán elrománosodott.

1910-ben 517 lakosából 338 volt szerb, 67 magyar, 52 román, 40 szlovák és 9 német anyanyelvű; 399 ortodox és 109 római katolikus vallású.

2002-ben 123 lakosából 77 volt román, 41 szerb, négy szlovák és egy magyar nemzetiségű; 113 ortodox vallású.

Nevezetességek

• A falu délkeleti határában fekvő, 211 méter magas Piatra Roșie nevű, kialudt vulkán híres bazaltlelőhely. A bazaltorgonák vörös színüket magas vastartalmuknak köszönhetik.
• Szerb ortodox fatemploma 1750-ben épült. Érdekesség, hogy az 1780-as belső festés feliratai román nyelvűek.

Hivatkozások

Források

• Petrina Calabalic: Vulcanul din Banat ('A bánáti vulkán'). Bănățeanul 2009. február 17.
• A fatemplom részletes ismertetése (szerbül)