Panyó

Panyó (Paniova)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Gizellafalva
Rang	falu
Községközpont	Gizellafalva (Ghizela)
Irányítószám	307207
SIRUTA-kód	157228
Népesség
Népesség	220 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	164 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 50′ 41″, k. h. 21° 47′ 34″45.844706, 21.79289945.844706°N 21.792899°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 41″, k. h. 21° 47′ 34″45.844706, 21.79289945.844706°N 21.792899°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Panyó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Panyó, románul: Paniova, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Lugostól északnyugatra, a Ménes jobb partján fekvő település.

Története

Panyó nevét 1717-ben említette először oklevél Bangeva néven.

1723-1725 között Baunioba 1808-ban Panyova, Panjova, 1888-ban Panyova, 1913-ban Panyó néven említették.

Az első adatok a török hódoltság végéről maradtak fenn, ekkor már mint lakott hely volt említve:

Az 1717 évi kamarai jegyzékben Bangeva alakban, a facseti kerületben fordult elő, 20 lakott házzal.

1723-1725 között gróf Mercy térképén Baunioba néven szerepelt, az 1761 évi térképen pedig a lugosi kerületben van feltüntetve. 1779-ben csatolták Temes vármegyéhez.

1802-ben kincstári birtok, melyet ekkor Vering Gerhárd vásárolt meg, tőle 1812-ben a Panyovai Demelich-család kezébe került, 1838-ban pedig Demelich Balázs és János voltak a földesurai. Az 1850-es években Demelich János, Erzsébet és Papházy Minka, 1870-1880 közötti években Christomanos János és Tivadar, 1889-től Csernovicsné Athanasievics Róza volt a birtokosa.

1896-ban birtokát parcellázták. 600 hold Krohn Ferencé, 340 hold a végvári takarékpénztáré, a többi a helybeli kisbirtokosoké lett.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott.

1910-ben 987 lakosából 40 magyar, 391 német, 515 román volt. Ebből 433 római katolikus, 6 református, 547 görög keleti ortodox volt.

Nevezetességek

• Görög keleti román temploma - a 18. század végén épült.

Jegyzetek

Források

• Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.   (88. o.)
• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.