Zsitvaapáti

Zsitvaapáti (Žitavany)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Aranyosmaróti
Rang	község
Első írásos említés	1075
Polgármester	Štefan Borkovič
Irányítószám	951 97
Körzethívószám	037
Forgalmi rendszám	ZM
Népesség
Teljes népesség	1861 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	103 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	204 m
Terület	18,20 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 18° 25′ 14″48.39861111, 18.4205555648.398611°N 18.420556°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 18° 25′ 14″48.39861111, 18.4205555648.398611°N 18.420556°E
Zsitvaapáti weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsitvaapáti (1899-ig Kisapáti és Knezics, szlovákul Žitavany, korábban Opatovce nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Zsitvaapáti és Zsitvakenéz egyesítésével jött létre a jelenlegi település.

Fekvése

Aranyosmaróttól 2 km-re északkeletre, főleg a Zsitva bal partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. Ezt igazolják az itt talált cserépmaradványok és használati eszközök, melyeket a szőlőhegy alatt, a Vodná utcában találtak. A terület a későbbiekben is folyamatosan lakott volt. A lengyeli kultúra itt talált eszközei, kerámiái az i. e. 3000 körüli időből származnak. A kőkorszak végét két itt talált bronz szekerce fémjelzi, melyek szintén a szőlőhegy alatt kerültek elő és rokonságot mutatnak ukrajnai és romániai leletekkel. A bronzkorban a község területén két település is állt. Ebből a korból a legjelentősebb lelet a lausitzi kultúra 73 feltárt sírból álló temetője, köztük néhány gazdagabb melléklettel ellátott sírral, melyek az i. e. 1200 és 700 közötti időszakra keltezhetők. A kiétei kultúrával rokoníthatók azok a hasonló korú sírok, melyek szintén a község határában kerültek elő. Szintén a Čertov hegy alól kerültek elő a hallstatti kultúra i. e. 700 és 500 közé, valamint a La Tène-kultúra i. e. 500 és az időszámítás kezdete közé keltezhető használati eszközei is. A falu feletti Hradecká lúka határrészen kisebb kelta erődítményt valószínűsítenek a közelben talált pénzérmék nyomán. A római korban kvád és markomann törzsek lakták ezt a vidéket, de csekély nyomokat hagytak maguk után. A szlávok betelepülése a 7. századra tehető.

Zsitvaapáti első írásos említése 1538-ban "Apathfalwa" alakban történt. 1561-ben "Apaldfalwa", 1577-ben "Kis Apáti", 1594-ben "Knezicz Apáthy" néven említik. A garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt. 1563-ban elpusztította a török. Valószínűleg a török ellen ekkor építették a templom körüli védőfalat. 1565-től az esztergomi káptalan faluja. 1601-ben 29 ház állt itt. 1618-ban a török végigpusztította a zsitvamenti településeket, köztük Apátit is. Ettől kezdve a falu a töröknek adózott. 1720-ban szőlőhegye és 27 adózója volt. 1828-ban 59 házában 413 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint " APÁTI. Kis Apáti. (male Opatovce,) Tót falu Bars Vármegyében, birtokosa az Esztergomi káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Aranyos Maróthoz 1/4. mértföldnyire. Határja középszerű, tulajdonságaira nézve hasonló Kutsits faluhoz, második Osztálybéli."^[2]

Fényes Elek szerint " Apáthi (Kis), Male Opatowcze, tóth falu, Bars vgyében, Ar. Maróthoz 1/2 óra: 332 kath., lak. Kath. paroch. templom. Termékeny földje, erdeje, malma van. F. u. az esztergomi káptalan."^[3]

Zsitvakenéz első írásos említése a garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítólevelében történt "Knesech" alakban. 1209-ben "Chenesis", 1314-ben "Kenesich", 1405-ben "Knesich", 1407-ben "Also Kenesich", illetve "Felso Kenesich", 1538-ban "Egyhazas Knesicz", 1559-ben "Apaldfalwakenezych" néven szerepel az összeírásokban. Apátsági birtok, majd 1388-ban már Hrussó várának tartozéka. A 16. században a nagytapolcsányi uradalom része, később a Bodó, a Jeszenszky és Kosztolányi családok birtoka. 1535-ben 5 portája adózott. 1601-ben Alsókenézen 40 ház állt, közülük 6 nemes családoké, Felsőkenézen ugyanekkor plébánia, iskola és 27 ház is állt. 1618-ban kenézt is elpusztította a török, 1634-ben már a töröknek fizetett adót. 1715-ben malma, két kézművese és 28 jobbágycsaládja volt. 1828-ban 74 házában 491 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Később lakói kisbirtokosok, mezőgazdasági munkások voltak, de sok lakója kivándorolt.

A trianoni békeszerződésig mindkét település Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.

A mai község Zsitvaapáti és Zsitvakenéz 1960-as egyesítésével keletkezett.

Népessége

Zsitvakenéznek 1880-ban 659 lakosából 625 szlovák, 8 magyar, 4 német anyanyelvű és 22 csecsemő volt; ebből 615 római katolikus, 37 zsidó és 7 református vallású. Zsitvaapátinak 1880-ban 378 lakosából 347 szlovák, 7 magyar, 5 német anyanyelvű és 19 csecsemő; ebből 372 római katolikus és 6 zsidó vallású volt.

1910-ben Zsitvaapátinak 541 lakosából 535 szlovák, 53 magyar és 1 német, míg Zsitvakenéznek 977 lakosából 852 szlovák, 115 magyar és 10 német.

2011-ben 1874 lakosából 1801 szlovák, 4 cseh, 2 lengyel, 2 egyéb és 65 ismeretlen nemzetiségű.

Neves személyek

• Itt született 1787-ben Dlhovszky József teológiai doktor, katolikus pap, költő.
• Itt született Jozef Mášik (1906-1961) szerzetes, pap.^[4]
• Zsitvakenézen született 1846-ban Munk Jakab orvosdoktor.
• Zsitvakenézen született 1848. április 3-án Polónyi Géza politikus, igazságügy-miniszter.

Nevezetességei

• Zsitvaapáti Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1660-ban épült, a 18. században barokk stílusban építették át. A 19. században is átépítették, 1937-ben pedig bővítették.
• A Szentháromság-oszlop a 19. század első felében készült.

Jegyzetek

Források

• Rudolf Kujovský 2018: Pohrebisko z doby popolnicových polí v Žitavanoch-Kňažiciach. Slovenská archeológia LXVI-2.
• Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 160.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• E-obce.sk
• Községinfó
• Zsitvaapáti Szlovákia térképén^{[halott link]}