Valószínűségi áramsűrűség

A kvantummechanikában a valószínűségi áram (néha valószínűségi fluxus) a valószínűségi sűrűség áramlását írja le. Ha az ember a valószínűségi sűrűséget egy folyadéknak képzeli, akkor a valószínűségi áram ezen folyadék áramlásának erőssége (sűrűség szorozva a sebességgel).

Definíció

A valószínűségi áramot a következőképpen definiáljuk helybázison:

j = 2 m i ( Ψ Ψ Ψ Ψ ) {\displaystyle {\vec {j}}={\frac {\hbar }{2mi}}\left(\Psi ^{*}{\vec {\nabla }}\Psi -\Psi {\vec {\nabla }}\Psi ^{*}\right)}

ami kielégíti a kontinuitási egyenletet:

ρ t + j = 0 {\displaystyle {\frac {\partial \rho }{\partial t}}+{\vec {\nabla }}\cdot {\vec {j}}=0}

ahol a ρ {\displaystyle \rho \,} valószínűségi sűrűség definíciója:

ρ = | Ψ | 2 {\displaystyle \rho =|\Psi |^{2}\,} .

A divergenciatétel miatt a kontinuitási egyenlet a következő integrálegyenlettel ekvivalens:

t V | Ψ | 2 d V + S j d A = 0 {\displaystyle {\frac {\partial }{\partial t}}\int _{V}|\Psi |^{2}dV+\int _{S}{\vec {j}}\cdot {\vec {dA}}=0}

ahol V {\displaystyle V} tetszőleges térfogat és S {\displaystyle S} a határfelülete. Ez a kvantummechanika valószínűség-megmaradásának törvénye, ami azt fejezi ki, hogy a részecske megtalálási valószínűsége a V {\displaystyle V} térfogatban úgy növekszik, ahogy a valószínűség beáramlik.

Példák

Síkhullám

A háromdimenzióbeli síkhullám

Ψ = e i k r {\displaystyle \Psi =e^{i{\vec {k}}\cdot {\vec {r}}}}

valószínűségi árama:

j = 2 m i ( e i k r e i k r e i k r e i k r ) = k m . {\displaystyle {\vec {j}}={\frac {\hbar }{2mi}}\left(e^{-i{\vec {k}}\cdot {\vec {r}}}{\vec {\nabla }}e^{i{\vec {k}}\cdot {\vec {r}}}-e^{i{\vec {k}}\cdot {\vec {r}}}{\vec {\nabla }}e^{-i{\vec {k}}\cdot {\vec {r}}}\right)={\frac {\hbar {\vec {k}}}{m}}.}

ami nem más, mint a részecske impulzusa

p = k {\displaystyle {\vec {p}}=\hbar {\vec {k}}}

osztva a tömegével, azaz a "sebessége" (amennyibe a kvantummechanikai részecskeének van egyáltalán sebessége). Vegyük észre, hogy a valószínűségi áram nem nulla annak ellenére, hogy a síkhullámok stacionárius állapotok és így

d | Ψ | 2 d t = 0 {\displaystyle {\frac {d|\Psi |^{2}}{dt}}=0\,}

mindenhol. Ez mutatja, hogy a részecske "mozgásban" lehet akkor is, ha a térbeli valószínűségi sűrűségének nincs explicit időfüggése.

Részecske egy dobozban

Tekintsük egy dimenzióban egy L {\displaystyle L} hosszúságú dobozban levő részecske energia sajátállapotait:

Ψ n = 2 L sin ( n π L x ) {\displaystyle \Psi _{n}={\sqrt {\frac {2}{L}}}\sin \left({\frac {n\pi }{L}}x\right)}

A kapcsolódó valószínűségi áram:

j n = 2 m i ( Ψ n Ψ n x Ψ n Ψ n x ) = 0 {\displaystyle j_{n}={\frac {\hbar }{2mi}}\left(\Psi _{n}^{*}{\frac {\partial \Psi _{n}}{\partial x}}-\Psi _{n}{\frac {\partial \Psi _{n}^{*}}{\partial x}}\right)=0}

mivel Ψ n = Ψ n . {\displaystyle \Psi _{n}=\Psi _{n}^{*}.}

A kontinuitási egyenlet származtatása

Vezessük le a kontinuitási egyenletet a valószínűségi áram definíciójából és a kvantummechanika elveiből. Tegyük fel, hogy Ψ {\displaystyle \Psi \,} egy részecske hullámfüggvénye helybázison (azaz Ψ {\displaystyle \Psi \,} x {\displaystyle x} , y {\displaystyle y} , z z {\displaystyle z} függvénye). Ekkor

P = V | Ψ | 2 d V {\displaystyle P=\int _{V}|\Psi |^{2}dV\,}

annak a valószínűsége hogy a részecske helymérése V-n belüli értéket ad. Ennek időderiváltja

d P d t = t V | Ψ | 2 d V = V ( Ψ t Ψ + Ψ Ψ t ) d V {\displaystyle {\frac {dP}{dt}}={\frac {\partial }{\partial t}}\int _{V}|\Psi |^{2}dV=\int _{V}\left({\frac {\partial \Psi }{\partial t}}\Psi ^{*}+\Psi {\frac {\partial \Psi ^{*}}{\partial t}}\right)dV}

ahol V {\displaystyle V} alakjáról feltesszük, hogy nem függ az időtől. Vegyük az időfüggő Schrödinger-egyenletet

i Ψ t = 2 2 m 2 Ψ + V Ψ {\displaystyle i\hbar {\frac {\partial \Psi }{\partial t}}={\frac {-\hbar ^{2}}{2m}}\nabla ^{2}\Psi +V\Psi }

és fejezzük ki belőle Ψ {\displaystyle \Psi \,} időderiváltját

Ψ t = i 2 m 2 Ψ i V Ψ {\displaystyle {\frac {\partial \Psi }{\partial t}}={\frac {i\hbar }{2m}}\nabla ^{2}\Psi -{\frac {i}{\hbar }}V\Psi }

Ezt helyettesítsük vissza az előző egyenletbe:

d P d t = V 2 m i ( Ψ 2 Ψ Ψ 2 Ψ ) d V {\displaystyle {\frac {dP}{dt}}=-\int _{V}{\frac {\hbar }{2mi}}\left(\Psi ^{*}\nabla ^{2}\Psi -\Psi \nabla ^{2}\Psi ^{*}\right)dV} .

Használjuk ki a következő azonosságot:

( Ψ Ψ Ψ Ψ ) = Ψ Ψ + Ψ 2 Ψ Ψ Ψ Ψ 2 Ψ {\displaystyle \nabla \cdot \left(\Psi ^{*}{\vec {\nabla }}\Psi -\Psi {\vec {\nabla }}\Psi ^{*}\right)={\vec {\nabla }}\Psi ^{*}\cdot {\vec {\nabla }}\Psi +\Psi ^{*}\nabla ^{2}\Psi -{\vec {\nabla }}\Psi \cdot {\vec {\nabla }}\Psi ^{*}-\Psi {\vec {\nabla }}^{2}\Psi ^{*}}

és mivel az első és a harmadik tag kiejtik egymást:

d P d t = V 2 m i ( Ψ Ψ Ψ Ψ ) d V {\displaystyle {\frac {dP}{dt}}=-\int _{V}{\vec {\nabla }}\cdot {\frac {\hbar }{2mi}}\left(\Psi ^{*}{\vec {\nabla }}\Psi -\Psi {\vec {\nabla }}\Psi ^{*}\right)dV}

Ha most vesszük P {\displaystyle P} eredeti kifejezését is és észrevesszük, hogy a divergenciaoperátor argumentuma éppen j {\displaystyle {\vec {j}}} , akkor azt kapjuk, hogy:

V ( | Ψ | 2 t + j ) d V = 0 {\displaystyle \int _{V}\left({\frac {\partial |\Psi |^{2}}{\partial t}}+{\vec {\nabla }}\cdot {\vec {j}}\right)dV=0}

ami a kontinuitási egyenlet integrálalakja. A differenciálalak abból következik, hogy ez az egyenlet minden V {\displaystyle V} térfogatra igaz, és ezért az integrandusnak mindenhol el kell tűnnie:

| Ψ | 2 t + j = 0. {\displaystyle {\frac {\partial |\Psi |^{2}}{\partial t}}+{\vec {\nabla }}\cdot {\vec {j}}=0.}

További információk