Szintasta-kultúra

A Szintasta-kultúra korai bronzkori kultúra volt az eurázsiai sztyeppe az Urál felső folyása és a Tobol közötti részén, amelyet i.e. 2100–1800 közé datálnak. Névadója a Szintasta, a Tobol mellékfolyója amelynek bal partján tárták fel a Szintasta régészeti lelőhelyet. A kultúra életében fontos szerepet játszott a hadviselés és a távolsági kereskedelem. ^[1] A Szintasta-kultúra kialakulásához hozzájárult a Fekete-tenger körüli („cirkumpontikus”) technikai-kulturális hálózat szétesése és a Katakomba-kultúra népének terjeszkedése. ^[2]

A kultúra egyik leágazása a Petrovka-kultúrában folytatódott, helyi elemek beolvasztásával. ^[3]

Jellemzői

A déli Transzurálban a Szintasta-kultúra megjelenése erőteljes lökést adott a kulturális fejlődésnek. Hagyatéka élesen eltér a korábbi szegényes helyi rézkori kultúrákétól. Fazekassága és fémművessége rokonságot mutat az Abasevo- és a Katakomba-kultúráéval. ^[4]

A lelőhelyeken erődített településeket és temetőket tártak fel. A temetőkben teljes lóáldozatot, kocsikat és rengeteg fegyvert találtak, ami politikai összetettségre, a hierarchia meglétére, egy elit jelenlétére utal. ^[1] Ez az elit azonban anyagi értelemben nem különül el a népesség többi részétől a régészeti hagyatékban. ^[5] A településeket tömbszerű, zárt, szabályos elrendezés jellemzi, amelynek párhuzamai helyben nem, hanem a Balkánon, Kelet-Anatóliában és a Pontus térségében találhatók meg. A Transzurálba dél-délnyugatról történő vándorlással kerültek. A temetkezésben a kurgánhagyomány folytatása és gazdag állatáldozati rendszer figyelhető meg, ami a letelepedett életmód jellemzője. A településrendszer talán fejlett államszervezési felfogást tükröz. ^[6]

A Szintasta-korszakban a környezeti feltételek szárazak voltak, de a Transzurálban föld és víz bőven rendelkezésre állt. ^[7]

A réz mellett jellemző volt az arzénbronz használata. A rezet a Urál felső folyásától keletre lévő Vorovszkaja Jama bányából nyerték, amely 2-3%-os kvarcrézércet tartalmazott. A tiszta részhez 1-2,5% arzén hozzáadásával arzénbronzot gyártottak. ^[1] Itt jelent meg a küllős kerék és innen terjedt el ezután keleti, nyugati és déli irányban a lóval, a lószerszámokkal – korong alakú csont zablaszerelékek – és a kézzel felrakott edényekkel együtt. ^[8]

Régészeti lelőhelyei

Szintasta

Bővebben: Szintasta (régészeti lelőhely)

A területen 6 kurgánban 40 sírban i. e. 1500 körülről olyan temetkezéseket tártak fel, amelyek sok mindenben egyeznek a Rigvédában leírt temetkezési szertartásra. V. F. Gening ezen és más adatok alapján úgy gondolta, hogy az indoárja népek elődei az. i. e. 2. évezred végéig Közép-Ázsiában éltek. ^[9]

Arkaim

Bővebben: Arkaim

Krivoje Ozero

Bővebben: Krivoje Ozero (régészeti lelőhely)

Kapcsolódó szócikkek

Hivatkozások

Források

• ↑ Anthony Sintashta Genesis: Anthony, D. W.. The Sintashta Genesis: The Roles of Climate Change, Warfare, and Long-Distance Trade, Social Complexity in Prehistoric Eurasia: Monuments, Metals, and Mobility. Cambridge University Press, 47–73. o.. DOI: 10.1017/CBO9780511605376.005 (2009). ISBN 9780511605376 
• ↑ Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest (1991). ISBN 963-282-418-0 
• ↑ Korjakova–Epimahov: L. Korjakova – A. V. Epimahov: Az Urál-vidék és Nyugat-Szibéria régészete a bronz- és vaskorban. Cambridge University Press, 2007. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)^{[halott link]}

További információk

• L. Korjakova – A. V. Epimahov: Az Urál-vidék és Nyugat-Szibéria régészete a bronz- és vaskorban. Cambridge University Press, 2007. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)^{[halott link]}