Schönvisner István

Schönvisner István, más névformában Schönwisner, Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. december 15. – Nagyvárad, 1818. szeptember 26.) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok.

Életrajza

Egy polgári családban született Schönvisner Márton és Marcus Mária gyermekeként.^[1] 1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Theresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az Érem- és Régiségtani Tanszék első professzora, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Lényeges kiemelni Schönwisner Istvánnak a római provinciák hazai régészetét megalapozó munkásságát. Ő végeztette hazánkban az első tudományos célú ásatásokat, amelyek során többek között Óbudán felfedezte Aquincumot és Szombathelyen kiásatta Savaria romjait.

Művei

• De ruderibus Laconici Caldariique Romani... Budae, 1778.
• Commentarius geographicus in Romanorum iter per Pannoniae... Budae, 1780.
• Antiquitatum et historiae Sabariensis... Pestini, 1791.
• Notitia Hungaricae rei numariae... Budae, 1801.
• Catalogus nummorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III. Pestini, 1810.

Irodalom

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Pauler Tivadar: A budapesti egyetem rectorai és cancellárjai. Pest, 1856.
• Irodalomtörténeti Közlemények, 1896
• Szentpétery Imre: A Bölcsésztudományi Kar története. Budapest, 1935.
• Sánta Sára 2022: A tudományos igényű ókorkutatás és régészet első jelentős magyar képviselője: Schönvisner István élete és munkássága

Kapcsolódó szócikkek

• Schönvisner István-emlékérem

Jegyzetek