Radošinovci

Radošinovci
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Benkovac
Jogállás	falu
Irányítószám	23422
Körzethívószám	(+385) 023
Népesség
Teljes népesség	197 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	132 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 55′ 08″, k. h. 15° 36′ 55″43.91884141, 15.6153891543.918841°N 15.615389°EKoordináták: é. sz. 43° 55′ 08″, k. h. 15° 36′ 55″43.91884141, 15.6153891543.918841°N 15.615389°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Radošinovci falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

Zárától légvonalban 38, közúton 53 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, Vrána délkeleti szomszédságában, a Vránai-tó közelében fekszik. A Vránai-tó partvidéke természetvédelmi terület.

Története

A település nevét egykori birtokosáról a Radošinović nemzetségről kapta. 1608-ban a nemzetség 34 tagja élt Biograd városában, ahol még 1727-ben is éltek leszármazottaik.^[2] Területe 1409-től, miután Velence Dalmáciát megszerezte a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság határvidékén feküdt. Vrána igazgatása alá tartozott. A 16. században felépült Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma.^[2] 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. Az 1645 és 1669 között dúlt kandiai háború idején lakossága a védettebb tengerparti városokba menekült.^[2] A török uralom 1683-ig tartott. Plébániáját 1700-ban említik először, de 1851-ben elveszítette e rangját és szolgálatát a vránai plébánia káplánja látta el.^[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 178, 1910-ben 242 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 77 százaléka horvát, 21 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. A településnek 2011-ben 238 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

Nevezetességei

• Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült. Egyhajós épület sekrestyével. Főoltára és szentségtartója márványból készült, oltárképén Szűz Mária ábrázolása látható. Szembemiséző oltárát fából faragták. Falfülkéjében Páduai Szent Antal szobra látható. Említésre méltó még a régi kő keresztelőmedence. A homlokzat feletti pengefalú harangépítményben két harang található. A templomot 2001-ben megújították.^[2]
• A Kamenjarka-hegyen álló Mindenszentek kápolna 1996-ban épült.^[2]

Jegyzetek

További információk

• Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
• Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
• A zárai érsekség honlapja (horvátul)