Pintó

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A pintó önálló lófajtát alkot, annak ellenére, hogy nem genetikai alapon, hanem a színéért tenyésztik. A pintó, mint szinte minden Amerikában kialakult fajta, a spanyolok által jutott Észak-Amerikába. A fajta spanyol eredetű, ahogy annak neve is: a pintado jelentése festett. Ezek a színes lovak évszázadokon át az indiánok harci hátasai voltak. A pintót 1956 óta törzskönyvezik, és a fajtához gyakorlatilag tartozhat miniló, de 180 cm-es egyed is. Felépítés és származás alapján négy típus különíthető el: a stock típusba quarter horse és paint hátterű egyedek tartoznak, melynek póni változatánál shetlandi hatás is látható. A hunter (vadászló) típus egyedeinél angol telivér vérvonalak jellemzők. A szabadidőló-típus arab telivér, kisebb egyedeknél pedig welsh póni hátterű. A hátas típus amerikai hátas és tennessee walking ősökre vezethető vissza.

Szín alapján két csoport különíthető el: a piebald egyedek sötétebbik színe fekete, a többi egyed skewbald néven ismert. Ezenkívül ismert egy másfajta csoportosítás is: overónak nevezik azt a lovat, mely nem szürke (fehér) alapszínű, hanem valamilyen egyéb alapszín keretezi a lovon található fehér foltokat. A tobianó alapszíne szürke (fehér), nagy színes foltokkal. A lovakon általában több a folt, mint a fehér alap.

Méret alapján a következő típusok ismertek: a 142 cm-es, bottal mért marmagasság feletti egyed ló, 86–142 cm között póni, 86 cm alatt pedig miniló.