Pantheon (Róma)

Ez a szócikk a római templomról szól. Hasonló címmel lásd még: Pantheon (egyértelműsítő lap).

A Róma történelmi központja világörökségi helyszín része

Pantheon
A Pantheon homlokzata
Település	Róma
Építési adatok
Építés éve	i. e. 27
Rekonstrukciók évei	i. sz. 126
Építési stílus	római építészet
Felhasznált anyagok	beton, tégla, habkő, gránit, márvány
Építész(ek)	Apollodórosz
Hasznosítása
Felhasználási terület	római katolikus templom
Alapadatok
Magassága	43.3 m
Alapterület	2000 1500 m²
Hosszúsága	35 m
Szélessége	54,5 m
Elhelyezkedése
Pantheon Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 53′ 55″, k. h. 12° 28′ 37″41.898611111111, 12.47694444444441.898611°N 12.476944°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 55″, k. h. 12° 28′ 37″41.898611111111, 12.47694444444441.898611°N 12.476944°E
Pantheon weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pantheon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Pantheont i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. Több tűzvész és átépítés után végleges, ma is látható formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építtette újjá 126 körül. Építésze valószínűleg a damaszkuszi Apollodórosz volt.

A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton kupolája.

Az épületet 609-ben IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király (II. Viktor Emánuel és I. Umbertó) is.

Neve az újkorban fogalommá vált, mint a kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület. Ilyen pantheonok épültek a világ számos városában, kezdve azzal a 18. század végén épült párizsi templommal, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven.

Neve

A Pantheon név az ógörög πάνθειον (pántheion) szóból ered, aminek jelentése „minden isten”. A legtöbb ókori szerző a görögös Pantheon formában emlékezik meg róla, de az idősebb Plinius a latinos Pantheum formát használja.

Cassius Dio, római szenátor, aki görögül írt, azt feltételezte, hogy a nevet azért kapta az épület, mert sok különböző isten szobra vette körül, valamint alakja belülről az Égre hasonlított. Azt nem is említette, hogy az épületet eleve minden isten tiszteletére emelték volna.^[1] Írásából az is következik, hogy a Pantheon nem hivatalos elnevezés volt, hanem valószínűleg csak a nép száján alakult ki.^[2]

Más szakértők azt emelik ki, hogy az ókori latin nyelvű források sehol nem hivatkoznak az épületre az aedes szóval, amit más templomok esetében használnak.^[3] Titus Livius arról ír, hogy rendelet szabályozta: templomokat, vagy legalább azok részeit csak egy-egy konkrét istennek volt szabad szentelni, mert például villámcsapás esetén csak így lehetett megállapítani, hogy mely isten ellen szólt az égi harag, valamint áldozni is csak egy meghatározott isten számára volt elfogadott.(27.25.7-10).^[4]

A 610/609-ben felszentelt katolikus templom elnevezése Santa Maria ad Martyres lett (olaszul Santa Maria dei Martiri), de a nép ajkán hamarosan lerövidült a Santa Maria Rotonda formára. Ebből ered az épület mai olasz hétköznapi neve, a Rotonda (magyarul rotunda, körtemplom), valamint az előtt lévő tér elnevezése is (Piazza della Rotonda).

A francia forradalom után, amikor a párizsi Sainte-Geneviève-templom templomot laikus intézménnyé, kiemelkedő személyiségek temetkezési helyévé alakították és a Panthéon nevet kapta, ez a név fokozatosan köznévvé is vált és világszerte megjelent hasonló célú épületek elnevezésében.

Története

Az actiumi csata után Marcus Vipsanius Agrippa, Augustus római császár harcostársa, barátja és rokona nagy építkezésekbe kezdett a Mars-mező szélén, a tulajdonában lévő területen. Építtetett egy fürdőkomplexumot, egy kisebb bazilikát Neptun tiszteletére, majd harmadik consulsága idején, i. e. 27-ben, egy templomot, ami a Pantheon elődje lett.^[5][6] A kutatók szerint a Pantheon és Neptun bazilikája a nyilvános fürdőtől eltérően Agrippa magánjellegű építményei lehettek, és a Pantheon helyén álló eredeti templomot Mars istennek szentelhették.^[7]

Az Agrippa által emelt épület a 19. század végén Rodolfo Lanciani által vezetett ásatások tanúsága szerint négyzet alakú volt. Előtere, a pronaosz dél felé nyílt, belső, zárt részének, azaz a cellának szélessége 40 méter volt, ami meghaladta a hosszát. Az épület anyaga travertínó volt, márványlapokkal borítva. Az épületet a hagyomány szerint szabad tér vette körül, amit ma már részben a Hadrianus által építtetett Pantheon foglal el. Délre tőle Neptun bazilikája állt, ami később egybeépült a Pantheon déli falával, és maradványai ma ott láthatók.

A templomot kupola fedte, ami akkoriban merész újításnak számított. Az épület két alkalommal is leégett. I. sz. 80-ban Domitianus építette újjá, ám az épület 110-ben ismét tűzvész áldozata lett. Ma ismert formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építette újjá a 120-as évek első felében, a homlokzaton azonban az eredeti építtető tiszteletére elhelyezték a rá utaló feliratot: M·AGRIPPA·L·F·COS·TERTIVM·FECIT (Marcus Agrippa Lucius fia, harmadízben konzul építtette).^[5] 202-ben ismét restaurálták az épületet, ekkor Septimius Severus és Caracalla utasítására.

A Pantheon tetejét az ókorban bronz burkolat fedte, amit azonban a Barberini családból tagja, VIII. Orbán pápa 1632-ben leszedetett és anyagából ágyúkat öntetett, valamint ebből készítették a Szent Péter-bazilika főoltárának baldachinját is. Ekkoriban született az a mondás Rómában, hogy amit a barbárok nem romboltak le, azt megtették a Barberiniek („Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini”).^[5]

Az épület leírása

A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopos előcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal.

Oszlopos előtér (portico)

Az előtér tetejét, a timpanont tizenhat egy darabból faragott gránitoszlop tartja. Az oszlopok 11,9 méter magasak, másfél méter átmérőjűek és egyenként 60 tonnát nyomnak. Egyiptom területén bányászták és faragták őket, a Nílustól több mint száz kilométerre. A kőbányából szánon húzták a folyóig, ahol áradás idején uszályra rakták őket. Az uszályról tengeri hajóra átrakodva érték el a Földközi-tengeren Ostia kikötőjét, ahol ismét uszályra átrakodva a Tiberisen vontatták föl Rómáig. Itt még körülbelül 700 métert kellett szárazföldön megtenniük, mire rendeltetési helyükre kerülhettek.

Rotunda

Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton mennyezete.^[8] Az oculus magassága és a körtemplom belső átmérője azonos méretű, 43,3 méter.^[9] Így a belső térben elférne egy ekkora átmérőjű gömb, ami az ókorban a tökéletesség jelképe volt.^[5]

A kupola látszólag négyzet alakú kazettái valójában felfelé keskenyedő trapézok, ezért a mennyezet alulról nézve még magasabbnak látszik, mint amilyen az valójában. Ezért meglepő a Pantheon meglátogatása után a tető külső képe a város valamelyik magaslati pontjáról, ahonnan az meglehetősen laposnak látszik.^[5]

Sírhelyek

• Raffaello Sanzio (1483. március 28. vagy április 6. – 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész.
• Baldassare Peruzzi (1481. március 7. – 1536. január 6.) olasz építész és festő.
• Taddeo Zuccaro (1529. szeptember 1. – 1566. szeptember 2.) olasz festő, a manierizmus képviselője.
• Flaminio Vacca (1538 – 1605) olasz szobrász.
• Annibale Carracci (1560. november 3. – 1609. július 15.) barokk kori festő.
• Arcangelo Corelli (1653. február 17. – 1713. január 8.) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész.
• II. Viktor Emánuel (1820. március 14. – 1878. január 9.) az egyesített Olasz Királyság első uralkodója (1861-1878).
• I. Umbertó (1844. március 14. – 1900. július 29.) az Olasz Királyság második királya (1878-1900).
• Savoyai Margit (1851. november 20. – 1926. január 4.) olasz királyné, I. Umbertó felesége.

Külső képek

Belső képek

• 
  A belső tér oldalról
• 
  A főoltár és a kupola részlete széles látószöggel
• 
  A kijárat felé nézve

Jegyzetek

Források

• A Pantheon. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
• Hatalmas napórának épülhetett a római Pantheon. Múlt-kor, 2009. február 3. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
• ↑ Borràs: Az antik világ. Budapest: Corvina (1986). ISBN 963 13 2247 5; 963 13 2393 5 
• Claridge, Amanda. Rome, Oxford Archaeological Guides. Oxford Oxfordshire: Oxford University Press (1998). ISBN 0-19-288003-9 
• Cowan, Henry. The Master Builders: : A History of Structural and Environmental Design From Ancient Egypt to the Nineteenth Century. New York: John Wiley and Sons (1977). ISBN 0-471-02740-5 
• Favro, Diane. The Cambridge Companion to the Age of Augustus. Cambridge University Press, 234–263. o. (2005). ISBN 978-0-521-00393-3 
• Hetland, L. M.. Dating the Pantheon, 95–112. o. (2007) 
• King, Ross. Brunelleschi's Dome. London: Chatto & Windus (2000). ISBN 0-7011-6903-6 
• Kleiner, Fred S.. A History of Roman Art. Belmont: Wadsworth Publishing (2007). ISBN 0-534-63846-5 
• Lancaster, Lynne C.. Concrete Vaulted Construction in Imperial Rome: Innovations in Context. Cambridge: Cambridge University Press (2005). ISBN 0-521-84202-6 
• Loewenstein, Karl. The Governance of Rome. The Hague, Netherlands: Martinus Nijhof (1973). ISBN 978-90-247-1458-2 
• MacDonald, William L.. The Pantheon: Design, Meaning, and Progeny. Cambridge, MA: Harvard University Press (1976). ISBN 0-674-65345-9 
• Marder, Tod A.. Specchi's High Altar for the Pantheon and the Statues by Cametti and Moderati. The Burlington Magazine Publications, Ltd., 30–40. o. (1980) 
• Marder, Tod A.. Alexander VII, Bernini, and the Urban Setting of the Pantheon in the Seventeenth Century. Society of Architectural Historians, 273–292. o.. DOI: 10.2307/990615 (1991) 
• On the structure of the Pantheon. College Art Association, 24–34. o.. DOI: 10.2307/3050861 (1986) 
• Roman art : Romulus to Constantine, 5th, Upper Saddle River, N.J.: Pearson Prentice Hall (2009). ISBN 978-0-13-600097-6 
• ↑ Rasch: Rasch, Jürgen (1985). „Die Kuppel in der römischen Architektur. Entwicklung, Formgebung, Konstruktion, Architectura”. Architectura 15, 117–139. o.  
• Roth, Leland M.. Understanding Architecture: Its Elements, History, And Meaning. Boulder: Westview Press (1992). ISBN 0-06-438493-4 
• Thomas, Edmund. The Architectural History of the Pantheon from Agrippa to Septimius Severus via Hadrian, 163–186. o. (1997) 
• ↑ Ürögdy: Ürögdy, György. Róma. Budapest: Panoráma – Külföldi városkalauzok, 137-139. o.. 963 243 261 4 (1983) 
• Wilson-Jones, Mark. Principles of Roman Architecture. New Haven: Yale University Press (2003). ISBN 0-300-10202-X 
• ↑ Ziolkowski: Ziolkowski, Adam (1994. május 13.). „Was Agrippa's Pantheon the Temple of Mars 'In Campo'?”. Papers of the British School at Rome 62.  

További információk

• Videó, angol nyelvű szöveggel, 8' 31"