Olajfesték
Az olajfesték lenolajat, méhviaszt (paraffin), gyantát és porfestéket tartalmaz. Ezeket az anyagokat összekeverik és tubusokba töltik. A festék nem víz bázisú, tehát nem oldódik vízben. Lenolajjal, gyantával vagy terpentinnel hígítható.
Az olajfesték előnyei
Az olajfestékkel készített képek a legelterjedtebbek, hiszen ez az anyag a legnagyobb lehetőségeket nyújtja, mert utánozni tudja a többi technikával készült alkotásokat is. Akkor érvényesül a legjobban, ha erős színkontrasztot és éles fény-árnyék hatást akarunk vele kifejezni. Az olajfestékkel lehet lazúrosan, vékony áttetsző festékréteggel vagy pasztózusan, vastag festékréteggel dolgozni.
Az olajfestéket először a velencei festők alkalmazták a XVI. században, hiszen az ottani légkör elég párás, és az ottani freskók elég hamar tönkre mentek. ezért kezdték alkalmazni az olajat, mert ez az anyag időtálló, sokkal erőteljesebbek a szinei.
A festészet története a 15. század első felétől a 19. század végéig, sőt a századforduló idején (például nálunk Magyarországon a nagybányai művésztelep alkotói előnyben részesítették az olajfestéket) nagyrészt az olajfestés történetéhez kötődik, de mind a mai napig használatban van sok más divatba jött anyag mellett.
Az olajjal festők híres képviselőiből csak néhány
- Van Eyck testvérek,
- Bellini fivérek: Giovanni Bellini és Gentile Bellini
- Tiziano,
- Leonardo da Vinci,
- Vincent van Gogh,
- Munkácsy Mihály,
- Mednyánszky László,
- Ferenczy Károly.
Galéria
-
Jan van Eyck képe vásznon olajfestékkel (circa 1435) -
Giovanni Bellini Mária Magdolna (fatáblán olajfestékkel, circa 1490) -
-
Munkácsy Mihály Golgota (részlet) vásznon olajfestékkel (1884) -
Mednyánszky László festménye (olajfestékkel kartonpapírra) -
Mednyánszky László (olajfestékkel fára) -
Kádár Tamás: A Földközi-tengeren (olajfestékkel vászonra, 2007) -
Kádár Tamás: Hét nap nyár (olajfestékkel vászonra 2008)
Források
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
