Októniók

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A matematikában az októniók egy normált osztó algebra a valós számok felett, egyfajta hiperkomplex számrendszer. Az októniókat általában az O {\displaystyle \mathbb {O} } jellel jelölik. Az „oktonokat” először 1843-ban John Thomas Graves írta le William Rowan Hamiltonnak írt levelében. Ettől függetlenül leírásukat Arthur Cayley adta ki (először) algebrai műveiben 1845-ben.

Oktonionok szorzása a Fano sík segítségével

Az októnióknak nyolc dimenziójuk van; kétszer annyi dimenzió, mint a kvaternióknak, és az októniók a kvaterniók kiterjesztései. Nem kommutatívak és nem asszociatívak, de kielégítik az asszociativitás gyengébb formáját; nevezetesen alternatívak. Emellett hatvány-asszociatívak is.

Az októniók nem olyan ismertek, mint a kvaterniók és a komplex számok, amelyeket sokkal szélesebb körben tanulmányoznak és használnak. Az októniók kapcsolatban állnak kivételes struktúrákkal a matematikában, köztük a kivételes Lie-csoportokkal. Az októnióknak alkalmazásai vannak olyan területeken, mint a húrelmélet, a speciális relativitás és a kvantumlogika. Az októniók Cayley–Dickson-konstrukciójának alkalmazása az októniókból a szedéniókat eredményezi.

Jegyzetek

Irodalom

  • Ebbinghaus et al.: Zahlen. Springer, Berlin 1992, ISBN 3-540-55654-0
  • Bartel Leendert van der Waerden: A history of Algebra. Springer, Heidelberg 1986.
  • Ruth Moufang: Zur Struktur von Alternativkörpern. In: Math. Ann. 110, 1934, 416. oldal Digitalisat[1]
  • John Baez: The Octonions. In: Bull. Amer. Math. Soc. 39, 2002, 145–205. oldal (math.ucr.edu).
  • John Horton Conway, Derek A. Smith: On Octonions and Quaternions. Natick MA: A. K. Peters, 2003, 1-56881-134-9
Ez a matematikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Sablon:Számhalmazok
  • m
  • v
  • sz
Nemzetközi katalógusok
  • LCCN: sh2002008702
  • GND: 4745179-8
  • SUDOC: 122706331
  • BNF: cb15608111r
  • Matematika Matematikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. Author information / Ruth Moufang (angol nyelven). Springer Link, 1935. december. DOI:10.1007/BF01448037. (Hozzáférés: 2023. december 6.)