Numa Pompilius

Numa Pompilius
Róma királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 715 – Kr. e. 672
Elődje	Romulus
Utódja	Tullus Hostilius
Született	i. e. 753. április 21. Cures
Elhunyt	i. e. 671 (81-82 évesen) nem ismert
Édesapja	Pompo
Édesanyja	nem ismert
Házastársa	Tatia Lucretia Egeria
Gyermekei	Pompilia Mamercus Calpus Pomponius Pinus
A Wikimédia Commons tartalmaz Numa Pompilius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Numa Pompilius (a hagyomány szerint élt Kr. e. 753. április 21. – Kr. e. 672, uralkodott Kr. e. 715 – Kr. e. 672) volt az ókori Róma második, egyértelműen mitikus uralkodója a római történetírás szerint.

Romulus király rejtélyes mennybemenetele után a Populus Romanus Numa Pompiliust választotta királynak. Numa békés uralkodó volt, mélyen vallásos ember, aki egyszer sem háborúzott 43 éves uralkodása alatt.

Élete

Curesben született, szabin származású volt.^[1] Bizonyos interregnum után követte Romulust. A szomszéd népek legtöbbjével szövetséget kötött, a meghódítottakat az Aventinusra telepítette. Unokája, Pompilia fia, Ancus Martius Róma negyedik királya lett.^[2]

Tettei

• Bevezette a Vesta-kultuszt, s megalapította Vesta templomát.
• Bevezette továbbá a Ianus-kultuszt is.
• Uralkodásának nyolcadik esztendejében egy égből hullott pajzs (ancile) alapján Numa megalapította a háború istene, Mars Gradivus tiszteletére a Salius-papok tizenkét tagból álló testületét.^[3]
• A róla elnevezett Numa-féle naptárat is elindította, mely már 12 hónapos volt. Két új hónapot iktatott be: a Ianuariust (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene, a nász hónapja) és a Februariust (a tisztulás hónapja)
• A halott anyán történő császármetszést (a magzat érdekében) rendeletben írta elő.
• A szent ariciai völgyben élt Numa Pompilius kedvese, Egeria nympha, a forrás istennője. Más hagyomány szerint Rómában, a Porta Capena melletti ligetben élt Egeria és a Camenák: a király feleségét a római Múzsák veszik körül, tanácsadó, ihlető szavaikkal. Numa titkon találkozgatott Egeriával, s az istennő ilyenkor közvetítette halandó férjéhez a Camenák oktatásait.
• Jövendőmondó képességei révén kiválasztotta Vaticanus-dombot, ahonnan népének kinyilvánította az istenek állítólagos üzeneteit (a vaticinatiókat). Itt jött létre később a Vatikán.^[4]

A neki tulajdonított filozófiai és egyházjogi művek nyilvánvalóan hamisítványok.^[5] Georges Dumézil elmélete szerint az ősi indoeurópai isteni funkciók közül az uralkodói/papi funkciót tölti be (az elmélet szerint a római istenségeknek nincsenek fontos mítoszaik, így a mitológiai funkciókat a római történetírók a legendás királyokra vezették át).

Jegyzetek

Források

• ÓKORI LEXIKON: Numa Pompilius
• A Pallas nagy lexikona

Lásd még

• Publius Ovidius Naso: Római naptár