Mariss Jansons

Mariss Jansons
Született	Mariss Ivars Georgs Jansons[1] 1943. január 14.[2][3][4][5][6] Riga
Elhunyt	2019. december 1. (76 évesen)[7][8][9][10][11] Szentpétervár[12][13]
Állampolgársága	szovjet lett orosz[14]
Szülei	Arvīds Jansons
Foglalkozása	karmester zenepedagógus
Iskolái	Szentpétervári Konzervatórium Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Kitüntetései	a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze (1979) Spellemann Award for classical record of the year (1981) A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze (1986) Spellemann Award for classical record of the year (1990) Oslo City Culture Award (1993) Spellemann Award for choir record of the year (1993) Spellemann Award for choir record of the year (1995) Knight Grand Officer of the Order of Merit (2000)[15][16] Hans von Bülow Medal (2003)[17] Három Csillag érdemrend (2006. május 23.)[18] Bajor Érdemrend (2007)[19] Bécs tartomány arany díszjelvénye (2007. január 15.)[20] Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (2009)[19] Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (2010) a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2013)[21][22] Ernst von Siemens Music Prize (2013)[23][24] Medal of Honor for St. Petersburg (2013. március 31.)[25] Holland Oroszlán Rend (2013. november 1.)[26] Léonie Sonnings musikpris (2018)
Halál oka	szívbetegség
Sírhelye	Lityeratorszkije mosztki
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora orgona
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariss Jansons témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mariss Ivars Georgs Jansons (Riga, 1943. január 14. – Szentpétervár, 2019. november 30.) lett karmester.

Élete, munkássága

Jansons 1943-ban Rigában született, amely a második világháború idején német megszállás alatt állt. Szülei zenészek voltak, apja Arvīd Jansons, a Rigai Operaház karmestere, anyja Iraīda Jansons, az opera vezető énekese volt. Az anya, aki zsidó volt, titokban szülte meg gyermekét, majd sikerült kiszöknie vele a rigai gettóból.^[27]

A háború után a szülők minden nap bevitték a gyermeket az operába, háromévesen gyakorlatilag az egész napot ott töltötte, nézte a próbákat és az előadásokat. Először az apjától kezdett hegedűt tanulni, majd Riga legjobb zeneiskolájában tanult tovább (Gidon Kremer is ott tanult). 1956-ban Arvīd Jansonst kinevezték a Leningrádi Filharmonikus Zenekar asszisztens karmesterévé, Jevgenyij Mravinszkij mellé. A gyermeknek az iskolában először oroszul kellett megtanulnia, majd 14 éves korában a leningrádi Rimszkij-Korszakov Zeneakadémián karmesteri tanulmányokba kezdett Nyikolaj Rabinovicsnál. Amikor 1968-ban Herbert von Karajan koncerteket adott a Szovjetunióban, egy mesterkurzus keretén belül 12 fiatal karmester közül Mariss Jansonst és Dmitrij Kitajenkót választotta ki a legjobbnak. Meghívta őket Berlinbe, hogy ott tanuljanak, de ez a szovjet időkben nem sikerülhetett. 1969-ben azonban változott a helyzet, néhány hallgatóval együtt kiküldték Bécsbe, hogy Hans Swarowskynál tanuljanak. Jansons ezután Salzburgban, Karajannál folytatta tanulmányait. 1971-ben második díjat nyert a Herbert von Karajan Nemzetközi Karmesterversenyen, és Karajan meghívta asszisztensének, de ezt a szovjet hatóságok nem tették lehetővé.^[27][28]

1973-ban kinevezték a Leningrádi Filharmonikusok társkarmesterévé, majd 1985-ben első karmesterévé. A zenekart számos sikeres turnén vezényelte Európában, Amerikában és Japánban. 1979-ben az Oslói Filharmonikusok művészeti vezetője lett, és szép sikereket ért el a zenekarral, turnéztak és számos figyelemreméltó hangfelvételt készítettek. Norman Lebrecht zenekritikus szerint „Skandinávia legjobb zenekarává tette, valóban csoda volt, amit tett”. 1985-től 1988-ig a BBC Walesi Szimfonikus Zenekarának vendégkarmestere is volt. 1995-ben kinevezték a Szentpétervári Konzervatórium karmester professzorának, miként korábban apját is. 1996-ban, az oslói Bohémélet előadása közben súlyos szívrohamot kapott, majd alig öt hét múlva egy második szívroham következett. Ekkor egy defibrillátort ültettek be a mellkasába. (Apja 1984-ben szívroham következtében hunyt el Manchesterben, ahol a Hallé Zenekart dirigálta.) Az oslói megbízatást 2000-ben felmondta. Közben fokozatosan a nemzetközi figyelem középpontjába került, és több neves zenekarral működött együtt, például 1992-től a Londoni Filharmonikus Zenekarral, amelynek első vendégkarmestere volt, 1994-ben vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat a salzburgi fesztiválon. 1997-ben a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett Lorin Maazel után. Itt is, mint Oslóban, jelentősen javította a zenekar, illetve előadásaik színvonalát. A pittsburghi megbízatást a 2003–2004-es koncertidény után felmondta, mert kevesebbet akart utazni. 2003-ban elfogadta a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, majd 2004-ben az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra felkérését. A bajor zenekarral – többszöri hosszabbítás után – 2024-ig tartó szerződést írt alá, de egészségi állapota miatt a Concertgebouw-t a 2015-ös szezon végén elhagyta. A Bécsi Filharmonikusok háromszor is, 2006-ban, 2012-ben és 2016-ban hívták meg hagyományos újévi koncertjükre.^{[27][28][29][30]}

Művészete

Mariss Jansonst nemzedéke egyik legkiválóbb zenészének ismerte el a szakma, a 21. század elejétől gyakran a legnagyobb élő karmesternek nevezték. Kiváló felvételei, koncertjei és turnéi, valamint számos rádió- és televíziós fellépés révén vált ismertté és kedveltté a közönség előtt világszerte. Stílusában erőteljesen jelen volt a fegyelem és az inspiráció, és miközben rendkívül igényes volt a zenekari játékosokkal szemben, a kapcsolata velük a legkevésbé volt autokratikus vagy fölényes. Vendégként a világ számos nagy zenekarát vezényelte. Észak-Amerikában a Cleveland Orchestra, a Philadelphia Orchestra, a New York Philharmonic Orchestra, a Boston Symphony Orchestra, a Chicago Symphony Orchestra, a Toronto Symphony Orchestra, valamint Baltimore, Los Angeles és Montreal szimfonikus zenekarai. Gyakran vezényelte Európa vezető zenekarait is, köztük a Berlini Filharmonikusokat, a Londoni Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekart, a Bécsi Filharmonikusokat, a Bécsi Szimfonikus Zenekart, az Izraeli Filharmonikus Zenekart, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Zürich Tonhälle Zenekart. 1995 óta évente megjelent a salzburgi fesztiválon az Oslói Filharmonikus Zenekarral, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral, a Bécsi Filharmonikus Zenekarral és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral. 2007 októberében az evangélikus Jansons Beethoven 9. szimfóniáját vezényelte XVI. Benedek pápa és 7000 fős hallgatóság előtt a VI. Pál hangversenyteremben. Repertoárja számos zeneszerző műveiből állt össze, többek között Berlioz, Brahms, Dvořák, Saint-Saëns, Csajkovszkij, Wagner, valamint a 20. század klasszikusai, köztük Bartók, Dukas, Honegger, Mahler, Prokofjev, Rachmaninov, Ravel, Respighi, Sosztakovics, Sibelius, Stravinsky és mások szerzeményeiből.^[31][30]

Korai hangfelvételeit főleg a Chandos kiadó jelentette meg, majd 1986-ban az EMI-vel kötött szerződést, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával való együttműködése során pedig a zenekar saját kiadója, a BR Klassik adta ki a felvételeiket. Diszkográfiájából kiemelkedik az Oslói Filharmónia Zenekarral felvett Csajkovszkij-szimfóniák teljes sorozata, vagy a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral rögzített teljes Rachmaninov szimfóniaciklus, a Sosztakovics-szimfóniák felvételei különféle zenekarokkal.^[30]

Magánélete

Jansons lett és orosz állampolgársággal rendelkezett. Kétszer nősült. Első feleségétől, Irától született Ilona lánya zongoraművész lett. A házasság az oslói évek alatt ért véget. Második felesége (1976-ban vette el), Irina Outchitel logopédus volt.^[31] Jansons 2019 decemberében hunyt el a szentpétervári Tolsztoj-házban lévő otthonában.^[31][32]

2018-ban, 75. születésnapja tiszteletére közös lett-holland fejlesztésű új tulipánfajtát neveztek el róla.^[33]

Díjai, elismerései

• 1971 – A Herbert von Karajan Nemzetközi Karmesterverseny második díja
• 1986 – St. Hallvard-érem (Norvégia)
• 1986 – Oroszország népművésze
• 1993 – Oslo város kulturális díja
• 1995 – Norvég Királyi Érdemrend
• 1999 – A Royal Academy of Music (London) tiszteletbeli tagja
• 2001 – A Gesellschaft der Musikfreunde (Bécs) tiszteletbeli tagja
• 2003 – Hans von Bülow-érem
• 2006 – Három Csillag Érdemrend (Lettország)
• 2006 – MIDEM, Az év művésze
• 2006 – Grammy-díj a legjobb zenekari előadásért (Sosztakovics 13. szimfóniájának felvételéért)
• 2007 – Bajor Érdemrend
• 2007 – Echo Klassik-díj, Az év karmestere
• 2008 – Ausztria Becsület Keresztje a tudományért és a művészetért
• 2010 – Bajor Maximilian Rend a tudományért és a művészetért
• 2013 – Ernst von Siemens zenei díj
• 2013 – Szentpétervárért érdemérem
• 2013 – A Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje Csillaggal
• 2013 – A Holland Oroszlán Rend lovagja
• 2017 – A londoni Royal Philharmonic Society aranyérme
• 2018 – A Berlini Filharmonikusok tiszteletbeli tagja
• 2018 – A Bécsi Filharmonikusok tiszteletbeli tagja
• 2019 – A Salzburgi Tavaszi Fesztivál Herbert von Karajan-díja
• 2019 – Az Opus Klassik életműdíja
• 2020 – Posztumusz Karl Amadeus Hartmann-érem

Felvételei

Válogatás az AllMusic nyilvántartásából.^[34]

Jegyzetek

Források

• ↑ Hughes: Colin Hughes: Straight from the heart. theguardian.com. (angolul) Guardian News & Media Limited (1999. május 1.) (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
• ↑ LSM: Conductor Mariss Jansons dies aged 76. lsm.lv (angolul) (219. december 1.) (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
• ↑ Millington: Barry Millington: Mariss Jansons obituary. theguardian.com. (angolul) Guardian News & Media Limited (219. december 1.) (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
• ↑ BCW: Mariss Jansons (Conductor). bach-cantatas.com. (angolul) Bach Cantatas Website (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
• ↑ Manheim: James Manheim: Mariss Jansons: Biography by James Manheim. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
• ↑ AllMusic: Mariss Jansons: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
• ↑ Tulipán: wa: Tulpensorte nach Mariss Jansons benannt. musik-heute.de. (németül) Musik Heute (2018. január 15.) (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
• ↑ Naxos: Mariss Jansons. naxos.com. (angolul) Naxos Digital Services Ltd. (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)