Marina Lvovna Sztyepnova

Marina Lvovna Sztyepnova
Született	1971. szeptember 2. (52 éves) Jefremov, Tulai terület
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	fordító költő író lapszerkesztő forgatókönyvíró
Iskolái	Kisinyovi Egyetem Gorkij Irodalmi Intézet, Moszkva
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marina Lvovna Sztyepnova témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marina Lvovna Sztyepnova, szül. Marina Rovner (orosz nyelven: Марина Львовна Степнова, szül.: Марина Ровнер; – Jefremov, Tulai terület, Szovjetunió, 1971. szeptember 2. –) orosz író, lapszerkesztő, a kortárs orosz irodalom külföldön is elismert alkotója. Moszkvában lakik.

Életpályája

A Moszkvától kb. 320 km-re délre fekvő kisvárosban, Jefremovban született. A családdal – anyja orvos, apja, Lev Jakovlevics Rovner katonatiszt – 1981-ben a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába, Kisinyovba költözött, ott végezte a középiskolát. Orvosnak készült, végül mégsem az orvosi egyetemre jelentkezett. A kisinyovi egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait három évig, de a Szovjetunió felbomlásakor elhagyta Moldáviát és a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetben tanult tovább. Ott diplomázott 1994-ben, majd a moszkvai Gorkij Világirodalmi Intézet aspiránsa volt.

Az irodalomban először költőként jelentkezett, de csakhamar áttért a prózára. Első publikációit vagy lánykori nevén, vagy első férje után Konyeckaja név alatt közölte. (Első férje, Arszenyij Jurjevics Konyeckij (1968–2016) akkor már ismert költő volt, az elsők között nyerte el a Jeszenyin-díjat, 1996-ban.)^[1] Később második férje (Sztyepnov) nevét vette fel. Szergej Jeszin, a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézet rektora naplójában megemlíti:

„Arszenyij Konyeckij elvált Marina Rovnertől és neve nem található a sajtóban. (…) Marina férjhez ment valamilyen nagy magán nyomozóügynökség tulajdonosához és jelenleg főszerkesztője annak a folyóiratnak, ahová barátja, Oleg Korosztilev vitte be (XL).”^[2]

Marina Sztyepnova előbb főszerkesztője volt a Tyelohranyityel (Телохранитель, jelentése: 'testőr') című biztonsági szaklapnak, majd 1997-től 2014-ig munkatársa, illetve vezető szerkesztője az XXL című férfiaknak szóló folyóiratnak. Ugyanott vezető szerkesztő volt testvére, Vjacseszlav Rovner (1964) is.^[3]

Irodalmi munkássága

Jelentősebb elbeszélése először 2000-ben jelent meg a Nasa Ulica (A mi utcánk) című folyóiratban (Románc)^[4] Azóta számos jelentős irodalmi folyóirat közölte és közli elbszéléseit (Novij Mir, Zvezda, Sznob). Fordítóként egy drámafordítása ismert. Mihail Sebastian Steaua fără nume [A névtelen csillag] című darabját ültette át románból oroszra.

Jelentős figyelmet kapott már a 2005-ben megjelent első regénye is, a Хирург (Hirurg, jelentése 'sebész'). A 2011-es Lazar asszonyai (Женщины Лазаря) pedig azonnal a sikerlisták élére került, irodalmi díjakat nyert, sok idegen nyelvre lefordították. Magyarul 2014-ben jelentette meg az Európa Könyvkiadó Goretity József fordításában.

2020-ban megjelent Сад (A kert) című regényét beválogatták a Nagy Könyv díj 2021. évi döntős „rövid listá”-ba.

Művei (válogatás)

• 2000 – Романс
• 2003 – Чёрная кошка
• 2004 – Бедная Антуанетточка
• 2005 – Хирург (regény)
• 2011 – Женщины Лазаря (regény) Magyarul: Lazar asszonyai, ford. Goretity József, Európa, 2014
• 2012 – Где-то под Гроссето
• 2012 – Старая сука
• 2012 – Милая моя Туся
• 2014 – Безбожный переулок (regény)
• 2020 – Сад (regény)

Magyarul

• Lazar asszonyai; ford. Goretity József; Európa, Budapest, 2014
•   Város a szakadék szélén; ford. Teleki Anna; Európa, Budapest, 2023

Jegyzetek

Források

• Встреча в on-line режиме с писателем Мариной Степновой (vspu.ru, 2014-09-26. Hozzáférés: 2021-07-19)
• Марина Степнова (24smi.org, 2019[?]. Hozzáférés: 2021-07-19)
• Марина Львовна Степнова (bookmix.ru, hozzáférés: 2021-07-19)