Major Béla

Major Béla
Született	1842. március 10.
Elhunyt	1872. április 7. (30 évesen) Pest
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	királyi táblai fogalmazó, író, műfordító
Sablon • Wikidata • Segítség

Major Béla (1842. március 10. – Pest, 1872. április 7.) királyi táblai fogalmazó, író, műfordító.

Élete

Középiskoláit és az egyetemet végezve, Pesten maradt mint gyakornok a királyi táblánál, majd fogalmazó lett; de e mellett igen sokat írt és fordított a fővárosi hírlapok számára s a Családi Körnek segédszerkesztője is volt. Ennyi szellemi munka megtörte gyenge szervezetét és 1872. április 7-én meghalt Pesten.

Beszélyei, cikkei a Családi Körben (1861-től beszélyek, 1863. Emich Gusztáv, Remellay Gusztáv, 1865. Álmos Munkács alatt, és utolsó hátrahagyott beszélye 1872. 26. sz. Szerencse szekere); a Széchenyi Emlékkönyvben (1861. Fény és árny, tört. beszély); a Hölgyfutárban (1863-64. beszélyek); a M. Ember Könyvtárában (IV. 1863. A gyapot történetéből); a Koszorúban (1864-65. beszélyek); a Vasárnapi Ifjuságban (1864-65. Egy nóta meséje); a Felvidékben (1865. genrekép); a Pesti Hölgydivatbanlapban (1865. beszély); a Fővárosi Lapokban (1865-66. beszélyek); a Nefelejtsben (1866. beszély); a Képes Világban (1869. beszély); a Figyelőben (1871. beszély).

Munkái

A magány óráira. Beszélygyűjtemény. Pest, 1865.

Műfordításai

A pokol torka. Regény. Dumas Sándor után ford. Uo. 1869. Két kötet.
Szerelmi perpatvarok. Bibra lovag regénye. Ford. Uo. 1872. Három kötet. (A Családi Kör Könyvtára 4.)