Mányai Lajos
| Mányai Lajos | |
 | |
| 1963-ban | |
| Született | Mandl Lajos 1912. február 10.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1964. november 24. (52 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Simon Zsuzsa (1940–1964) |
| Gyermekei | Mányai Zsuzsa |
| Szülei | Mányai Zsigmond |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1932) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívelégtelenség |
| Sírhelye | Farkasréti temető (611-411. templomi fülke) |
| Színészi pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Aktív évek | 1933–1964 |
| Híres szerepei | Biedermann Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók Szabó igazgató Gádor Béla: Lyuk az életrajzon |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mányai Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mányai Lajos, született Mandl (Budapest, 1912. február 10. – Budapest, 1964. november 24.)[3][4] Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész.
Élete
Édesapja Mányai Zsigmond operaénekes, édesanyja Krausz Flóra volt. Fia inkább a prózát választotta. 1933-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályáját Pozsonyban, Kaposvárott kezdte. Színészi fejlődésében meghatározó volt a Horváth Árpád igazgatósága idején, 1937-től Debrecenben töltött időszak.
1939-től a második zsidótörvény következtében hivatásos társulatnak nem lehetett tagja. Éveken át csak a Goldmark Színházban szerepelhetett az OMIKE Művészakciójában és csak zsidó közönség előtt. 1940-ben feleségül vette Simon Zsuzsa színésznőt, aki zsidó származása miatt szintén a „száműzöttek” társulatában, illetve az OMIKE Művészakciójában játszhatott, rendezhetett.[5] 1945-ben, a háború után, együtt mentek Nagyváradra, ahol Simon Zsuzsa a Magyar Színház igazgatója, Mányai Lajos színésze lett. Sok darabban közösen játszottak. Honvágya miatt 1947-ben feleségével visszatért Budapestre.[6] Mányait a Nemzeti Színház szerződtette. 1949-ben született leánya, Mányai Zsuzsa. 1950-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt, de 1954-ben visszatért a Nemzetibe, s haláláig itt játszott. Utolsó éveiben gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is.
1953-ban kapott Jászai Mari-díjat. 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki. A színpadon kitűnt jellemábrázoló erejével és szatirizáló humorával. Leghíresebb szerepei Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók) és Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon) voltak. A magánéletben „bohém” társasági ember volt, sok cigarettát és kávét fogyasztott, ami szívbetegsége mellett korai halálát okozhatta.
Színpadi szerepei
- Chrysalde (Molière: Nők iskolája)
- Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon)
- Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók)
- Sir Crofts (G. B. Shaw: Warrenné mestersége)
- Burgess (G. B. Shaw: Candida)
- Baptista (Shakespeare: A makrancos hölgy)
- Lord Hastings (Shakespeare: III. Richard)
- Pantalone (Goldoni: Két úr szolgája)
- Jourdain (Molière: Úrhatnám polgár)
- Orgon (Molière: Tartuffe)
- Gessler (Schiller: Tell Vilmos)
- Maculano páter (Németh László: Galilei)
- Lenin (Gorbatov: Az apák ifjúsága)
Filmjei
Játékfilmek
- Talpalatnyi föld (1948)
- Szabóné (1949)
- Ludas Matyi (1949)
- Dalolva szép az élet (1950)
- Gyarmat a föld alatt (1951)
- Teljes gőzzel (1951)
- Civil a pályán (1952)
- Erkel (1952)
- A harag napja (1953)
- Állami Áruház (1953)
- Föltámadott a tenger (1953)
- Fel a fejjel (1954)
- Dollárpapa (1956)
- Az élet hídja (1956)
- A csodacsatár (1956)
- Éjfélkor (1957)
- Két vallomás (1957)
- A nagyrozsdási eset (1957)
- Micsoda éjszaka (1958)
- Férjhez menni tilos (1964)
Tévéfilmek
- Tanya a viharban (1958)
- Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
- Gömböc (1962)
- Vízivárosi nyár (1964)
Hangjátékok
- Török Tamás: Őrszem a sátor előtt (1948)
- Fischer, Ernst: Megtalált ifjúság (1952)
- Vészi Endre: A vashuta emberei (1952)
- Gergely Sándor: Vitézek és hősök (1955)
- Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (1958)
- Zola, Emile: Tisztes úriház (1959)
- Csehov, Anton Pavlovics: Fölfelé a létrán (1960)
- Fésűs Éva: A kíváncsi királykisasszony (1962)
- Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
- Vészi Endre: A Piros Oroszlán (1962) .... kocsmáros
- Molnár Ferenc: Liliom (1962)
- Balássy László: Dal a folyó felett (1963)
- Bokor Péter: Elloptak egy Nobel-díjat (1965)
Jegyzetek
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 20.)
- ↑ a b c Freebase-adatdump. Google
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári születési akv. 152/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1876/1964. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
- ↑ Élete vége felé Budapesten az V. Nyáry Pál u. 10. sz. házban laktak.
- ↑ Idézet Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben egy Simon Zsuzsa-interjúból Dayka Margit életrajzában (Színészkönyvtár)
Források
- Kővári Orsolya: Mányai Lajos Archiválva 2016. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben = Terasz.hu
- Az OMIKE oldalán Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon
- Színházi kislexikon. Főszerk: Hont Ferenc. Budapest, 1969. Gondolat K.
További információk
- Mányai Lajos a PORT.hu-n (magyarul)
- Mányai Lajos az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Mányai Lajos az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Budapest, Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 472. o. ISBN 963-547-414-8
Filmművészetportál
Zsidóságportál
