Leóváros

Leóváros
Világörökség
Róma középkori térképe: az Aurelianus-féle fal (piros), IV. Leó pápa fala (zöld), valamint VIII. Orbán pápa területe (lila)
Róma középkori térképe: az Aurelianus-féle fal (piros), IV. Leó pápa fala (zöld), valamint VIII. Orbán pápa területe (lila)
OrszágVatikán
Elhelyezkedése
Leóváros (Róma)
Leóváros
Leóváros
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 11″, k. h. 12° 27′ 35″41.90305556, 12.4597222241.903056°N 12.459722°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 11″, k. h. 12° 27′ 35″41.90305556, 12.4597222241.903056°N 12.459722°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Leóváros témájú médiaállományokat.
A Szent János-torony, Vatikáni kertek

Leóváros (latinul: Civitas Leonina) Róma azon része, amely körül a kilencedik században IV. Leó pápa megbízást adott a Leó-falak felépítésére.[1] A Tiberis túlsó partján, Róma hét dombjával átellenben, a 271–275 között felhúzott Aurelianus-féle falon kívül fekszik, a Vatikánon kívül, a Borgo negyedben, és sokkal nagyobb, mint a Vatikán maga.

Története

A Leó-falakat, amelyek a Leóvárost körülveszik IV. Leó pápa építtette azt követően, hogy muszlim kalózok a régi Szent Péter-bazilikát 846-ban kirabolták.[2] A fal 848–852 között épült mint az egyetlen műtárgy, amely valaha is a római falakon kívül létesült. Ez a háromkilométeres fal teljesen körülvette a Vatikán-dombot.[3] Építését III. Leó pápa indította el, de a városi zavargások megakasztották a munkát, a római lakosok pedig lebontották a már megkezdett szakaszokat, s magánépítkezéseikhez használták fel anyagukat.[4] IV. Leó pápa saját építőmunkásait, a környező vidék lakóit és a 849-es ostiai tengeri csata során rabul ejtett szaracénokat fogta be az építésre. Finanszírozására a frank császári adományból egy zárt U alakú részre futotta a folyóparton. A Hadrianus-mauzóleum ahonnan a fal indult, hamarosan mint Angyalvár lett közismert, a Vatikáni-domb lejtőin körülvette a Bazilikát, majd újra visszatért a folyóhoz. A falazat anyaga borított tufa volt, negyven láb magas, 44 erős torony, lőrésekkel. A hatalmas, kerek saroktorony még mindig megkoronázza a Vatikán-dombot, ennek a nagy vállalkozásnak emlékeként.[5]

Három új kapun keresztül lehetett az újonnan lezárt Borgóba bejutni. Kettő az Angyalvár falszakaszán: egy kis hátsó kapu az erődített Mauzóleum mögött, az úgynevezett Posterula S. Angeli, majd egy másik, a Castello közelében, a Porta Castelli, valamint egy nagyobb, a főkapu, amelyen keresztül a császárok átvonultak, a Szent Peregrino-templom közelében, az úgynevezett Porta Peregrini, a későbbi Porta S. Petri.[5] Egy harmadik kaput a Leóváros nyitott a Trastevere rione (kerület) felé. Fesztivállal ünnepelték az építkezés hivatalos befejezését, 852. június 27-én.[3][6]

1083-ban, miután IV. Henrik német-római császár római császárrá koronázását megtagadta, VII. Gergely pápa ostrom alatt találta magát a Leóvároson belül. Miután Henrik bevette a várost, Gergely bemenekült az Angyalvárba. Leóváros elestét az éhínségnek, és hanyagságnak, nem annyira Henrik emberei bátorságának tulajdonította.[7]

Később, IV. Piusz pápa alatt (1559—1565) jelentős renoválás történt, amikor Leó falai helyenként már leomlottak, és további három kaput nyitottak rajtuk.

1870-ben az olasz Királyság katonái elfoglalták Rómát, megdöntve, ami a Pápai államból még megmaradt. Az olasz kormány célja az volt, hogy a pápát a Leóvárosban tartsák, a kis maradék pápai államban. Azonban IX. Piusz pápa nem értett egyet ezzel, így egy 59 éves patthelyzet következett, amikor a pápák a „Vatikán foglyai” voltak,[8] s csak 1929-ben a Lateráni egyezmény[9] ismerte el a Vatikán szuverenitását, függetlenségét.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Ferdinand Gregorovius, Annie Hamilton, tr. History of the City of Rome in the Middle Ages, vol. 3, 1903 ch. III "The Leonine City" 95.
  2. ↑ Hodges, Richard. Mohammed, Charlemagne & the Origins of Europe, p. 168. Cornell University Press, 1983. ISBN 0-8014-9262-9
  3. ↑ a b Wards-Perkins, Bryan. From Classical Antiquity to the Middle Ages, p. 195. Oxford University Press, 1984. ISBN 0-19-821898-2
  4. ↑ Gregorovius/Hamilton 1903:96.
  5. ↑ a b Gregorovius/Hamilton 1903:97.
  6. ↑ Gregorovius/Hamilton 1903:99f.
  7. ↑ Robinson, I.S. Henry IV of Germany 1056–1106, p. 224. Cambridge University Press, 2003. ISBN 0-521-54590-0
  8. ↑ De Mattei, Roberto. Pius IX, p. 76. Gracewing Publishing, 2004. ISBN 0-85244-605-5
  9. ↑ Pham, John-Peter, Heirs of the Fisherman, p. 250. Oxford University Press US, 2004. ISBN 0-19-517834-3

Külső hivatkozások

  • Gibson, Sheila and Bryan Ward-Perkins. "The Surviving Remains of the Leonine Wall". Papers of the British School at Rome, 47 (1979): 30–57.
  • Hodges, Richard. Mohammed, Charlemagne & the Origins of Europe. Cornell University Press, 1983. ISBN 0-8014-9262-9
  • Wards-Perkins, Bryan. From Classical Antiquity to the Middle Ages. Oxford University Press, 1984. ISBN 0-19-821898-2

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Leonine City című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.