Jing Ce-jing

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Jing Ce-jing (Ying Ziying) 贏子嬰


A Csin-dinasztia 3. uralkodója (királyként)
Ce-jing (Ziying) 子嬰
Uralkodási ideje
i. e. 207. október – i. e. 207. december
Uralkodási évei	46 nap
Örököse	nincs
Elődje	Csin Er Si Huang-ti (Qin Er Shi Huangdi)
Korszak	nincs
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Csin-dinasztia
Gyermekkori név	Ce-jing (Zijing) 子嬰
Templomi név	nincs
Posztumusz név	nincs
Uralkodási éra neve	nincs
Született	i. e. 240 Hszian Western Chu
Elhunyt	i. e. 206. január (Hszienjang (Xianyang) 咸陽)
Édesapja	Fu-szu (Fusu) (?)
Édesanyja	ismeretlen
Testvére(i)	Jing Fu-szu Prince Gao Chengjiao Prince Jianglü Csin Si Huang-ti Csin Er Si Huang-ti

Sablon • Wikidata • Segítség

Jing Ce-jing (Ying Ziying) (kínaiul: 贏子嬰, pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Yíng Zǐyīng; i. e. 240 – i. e. 206 januárja) Csin (Qin)-dinasztia harmadik uralkodója, aki öngyilkosságot elkövető nagybátyját, Csin Er Si Huang-ti (Qin Er Shi Huangdi)t követte a trónon. 46 napig tartó uralkodása végén a felkelők kivégezték, és vele a Csin (Qin)-dinasztia is elbukott.

Származása

Ce-jing (Ziying) származásáról, sőt személyéről is alig maradt fenn hitelt érdemlő adat. Mivel a nagyapja maga az első császár Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) volt, értelemszerűen az ő családneve (hszing (xing) 姓) is Jing (Ying) 嬴 volt, a nemzetségneve (si (shi) 氏) pedig Csao (Zhao) 趙. A leggyakrabban azonban csak Ce-jing (Ziying)ként hivatkoznak rá, mert az ókori Kínában nem volt gyakorlat a család- vagy a nemzetségnév kötelező jellegű használata.

A történeti hagyomány úgy tartja, hogy az első császár legidősebb fia, Fu-szu (Fusu) herceg volt az édesapja, akit a császár a halála előtt büntetésképpen eltávolíttatott az udvarból, amiért az kritizálni merészelte azon döntését, aminek eredményeképpen kivégeztek 460 tudóst. Néhány modern kori történész azonban kronológiai rekonstrukciók alapján megkérdőjelezi ezt, és azt gyanítják, hogy a második császár, Csin Er Si Huang-ti (Qin Er Shi Huangdi) tizenhét fivére közül valamelyiknek lehetett a fia, de nem Fu-szu (Fusu)é.

Édesanyja személye ismeretlen, miként pontos születési dátumát sem jegyezték fel.

Uralkodása

Csao Kao (Zhao Gao), az első császár bizalmas eunuchja, aki trónra segítette a második császárt, és a nevében mintegy három évig irányította a Csin (Qin) birodalmat, i. e. 207 októberében öngyilkosságra kényszerítette a „bábcsászárt”. Utódjaként, a Csin (Qin)-dinasztia harmadik uralkodójaként, annak egyik unokaöccsét Ce-jing (Ziying)et segítette trónra. Ce-jing (Ziying) nem viselte a huang-ti (huangdi) 皇帝, „császár” címet, mint nagybátyja, a második császár, és nagyapja, a dinasztiaalapító első császár, hanem csak a „Csin (Qin) királya” (Csin vang (Qin wang) 秦王) címen uralkodott. Szerepe leginkább csak formális volt az ekkor már felkelésekkel sújtott, a szétesés szélén álló birodalom fővárosában, Hszienjang (Xianyang)ban.^[1]

Pár nappal a trónra lépését követően betegséget színlelve a hálótermébe hívatta Csao Kao (Zhao Gao)t, akit néhány eunuchja segítségével saját kezűleg döfött le. Összesen 46 napig tartó uralkodásának a felkelő Liu Pang (Liu Bang) 劉邦 - aki öt évvel később, i. e. 202. február 28-án megalapítja a Han-dinasztiát - vetett véget, aki seregével, valamikor i. e. 207 decemberében elfoglalta a fővárost. Liu Pang (Liu Bang) ugyan megkímélte a fiatal király életét, de nem sokkal később, valamikor i. e. 206 januárjában, tábornok-társa, Hsziang Jü (Xiang Yu) 項羽 seregével betört Hszienjang (Xianyang)ba, és lefejeztette az uralkodót a Csin (Qin)-ház valamennyi tagjával együtt, a várost pedig felgyújtatta.^[2]

Megjegyzések

Hivatkozások

↑ Bodde 2008 84. o.
↑ Bodde 2008 84. o.

Források

↑ Bodde 2008: Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press 2008, pp. 20-102.
↑ Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
↑ Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5