Ignacio Zaragoza

Ignacio Zaragoza
Született	1829. március 24. Bahía del Espíritu
Meghalt	1862. szeptember 8. (33 évesen) Puebla
Sírhely	Puebla
Állampolgársága	mexikói
Ország	Mexikó
Rendfokozata	tábornok
Csatái	Pueblai csata
Halál oka	endémiás tífusz
Házastársa	Rafaela Padilla de la Garza
A Wikimédia Commons tartalmaz Ignacio Zaragoza témájú médiaállományokat.

Ignacio Zaragoza Seguín (Bahía del Espíritu, 1829. március 24. – Puebla, 1862. szeptember 8.) egy mexikói katona volt, aki néhány hónapig a hadügyminiszteri tisztséget is betöltötte. A pueblai csata győztes tábornoka, az ország egyik nemzeti hőse.

Élete

1829-ben született az akkor Mexikóhoz (Coahuila és Texas államhoz) tartozó Goliad mellett, Bahía del Espírituban, amikor apja, Miguel G. Zaragoza erre a helyre volt rendelve. Anyját María de Jesús Seguínnek hívták.^[1] Alapfokú iskoláit Matamorosban végezte, majd Monterreyben folytatta tanulmányait, amelyeket azonban megszakított, hogy részt vehessen az amerikaiak elleni harcokban. 1853-ban az új-leóni nemzeti gárdába lépett be, ahol őrmesteri rangot kapott, majd a hadseregben kapitány lett.^[2]

Amikor Juan Álvarez meghirdette az Ayutla-tervet, Zaragoza száz fegyveresével csatlakozott hozzá. 1855-ben Saltillónál győzelmet arattak Antonio López de Santa Anna felett, majd 1856-ban Monterreyt is sikeresen megvédte. Amikor Ignacio Comonfort elnök szembehelyezkedett az 1857-es alkotmánnyal, Zaragoza Santiago Vidaurri erőivel együtt visszatért a hadsereghez. Hamarosan megmutatkoztak kiváló katonai képességei, 1859-ben Querétaróban győzelmet aratott Tomás Mejía felett, majd Irapuatóban egyesült Jesús González Ortega erőivel. Silaónál Miguel Miramónt, Lomas de Calderónnál Leonardo Márquezt győzte le, 1860-ban pedig részt vett a calpulalpani csatában, ahol Miramón konzervatívjainak végleges vereségével lényegében véget ért a reformháború. Ezután Zaragozát azzal bízták meg, hogy vonuljon Mexikóvárosba, és ott biztosítsa a rendet.^[2]

1857. január 21-én házasságot kötött Rafaela Padillával. Az esküvőre a monterreyi Szeplőtelen fogantatás székesegyházban került sor, ám maga Zaragoza, mivel éppen egy San Luis Potosíban zajló felkelés leverésével volt megbízva, nem tudott részt venni a szertartáson. Helyette Miguel nevű fivére kísérte az oltárhoz a menyasszonyt. A közszájon forgó történet szerint Francisco de Paula y Verea püspök kétszer is megkérdezte a nőt, hogy kíván-e hozzámenni Miguelhez, de csak a második elutasítás után kapott észbe, hogy rossz nevet mondott.^[2] Ignacio Zaragozának és Rafaela Padillának három gyermeke született: két fiuk, Ignacio és Ignacio Estanislao fiatalon elhunyt, lányuk neve Rafaela volt.^[3]

Miután visszaállt az alkotmányos kormányzat, 1861. április 13-án Benito Juárez Ortega helyett őt nevezte ki hadügyminiszterré. A francia beavatkozás kezdetekor José López Uraga vezetésével megalakult a Keleti Hadsereg, amelynek Uraga lemondása után Zaragoza lett a parancsnoka. Hogy saját katonai feladataira figyelhessen, december 22-én lemondott miniszteri tisztségéről. Hozzálátott a sereg megerősítéséhez: hatszáz, főként zacapoaxtlai indián csatlakozott hozzá, de voltak köztük tetelaiak és a Sierra Norte más településeiről érkezők is. Végül a 7000 fősre duzzadt sereggel szembeszállt a franciákkal. 1862. április 28-án a mexikóiak elvesztették ugyan az Acultzingo melletti csatát, de a május 5-i pueblai összecsapásban, amelyet Zaragoza tábornok vezetett, már győzelmet arattak. Bár már a csata előtt is tudatában volt a francia erőfölénynek, hozzáállása mégis az volt, hogy „példák ezrei töltik meg a történelem lapjait olyan népekről, akik mindig legyőzték azokat, akik le akarták igázni őket.” Katonáit is azzal bátorította, hogy hiába számítanak a franciák a világ első számú katonáinak, ők azonban Mexikó első számú fiai. A stratégiai fontosságú győzelem után Zaragoza a fővárosban kitüntetést is kapott.^[2]

Ezután visszatért Pueblába, ahol még abban az évben, 33 éves korában hastífusz következtében elhunyt. Holttestét a fővárosba szállították, ahol a Panteón de San Fernando temetőben helyezték végső nyugalomra. Emlékére Juárez elnök szeptember 11-én elrendelte, hogy Pueblának, amelynek teljes, hivatalos neve addig Puebla de los Ángeles volt, ezentúl Puebla de Zaragoza legyen a hivatalos neve. Ugyancsak az ő tiszteletére lett Coahuila szövetségi állam hivatalos neve is Coahuila de Zaragoza.^[4] Mexikóvárosban a május 5-én lezajlott pueblai csata emlékére egy utcát is elneveztek erről a dátumról (Cinco de Mayo utca), ám a később oda bevonuló francia megszállók megsemmisítették az utcában elhelyezett táblát. Több mint 100 évvel a csata után Zaragoza szülőhelyének közelében, az akkor már az USA-hoz tartozó Goliadban szobrot is avattak tiszteletére.^[2]

Források