Hosszúcsőrű nádirigó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Acrocephalus stentoreus (Hemprich & Ehrenberg, 1833) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúcsőrű nádiposzáta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúcsőrű nádiposzáta témájú médiaállományokat és Hosszúcsőrű nádiposzáta témájú kategóriát. |
A hosszúcsőrű nádirigó vagy bengáli nádirigó (Acrocephalus stentoreus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Wilhelm Hemprich és Christian Gottfried Ehrenberg írták le 1833-ban, a Curruca nembe Curruca stentorea néven.[3]
Alfajai
- Acrocephalus stentoreus stentoreus (Hemprich & Ehrenberg, 1833) – Egyiptomban a Földközi-tenger környéke
- Acrocephalus stentoreus levantinus (Roselaar, 1994) - Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria és az Arab-félsziget északnyugati része
- Acrocephalus stentoreus brunnescens (Jerdon, 1839) – észak-Szomáliától az Arab-félszigeten keresztül dél-Kazahsztánig, Közép-Ázsiában költő állományai Dél-Ázsiában telelnek
- Acrocephalus stentoreus amyae (E. C. S. Baker, 1922) – északkelet-Indiától közép-Kínáig
- Acrocephalus stentoreus meridionalis (Legge, 1875) – dél-India, Srí Lanka [2]
Előfordulása
Egyiptomtól közép-Kínáig költ, nyugat-Közép-Ázsiában költő állományai Dél-Ázsiában telelnek.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és cserjések, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 18–20 centiméter, testtömege 23–34 gramm.[3]
 |
Életmódja
Főleg rovarokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
Márciustól augusztusig költ, fészekalja 3-6 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
