Himnusz

Ez a szócikk az irodalmi és zenei műfajról szól. Hasonló címmel lásd még: Nemzeti himnusz.

Lásd még: Magyarország himnusza

A himnusz dicsőítő és magasztaló ének.^[1]

Eredetileg vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalma(ka)t dicsőítő, hozzá(juk) segítségért fohászkodó, imaszerű lírai műfaj. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja.^[2]

Etimológia

Az elnevezés eredete a görög ὕμνος (hümnosz) (dicsőítő ének)^[3] jelentésű – kifejezésre, illetve latinos hymnus változatára vezethető vissza.

Fajtái

Fajtái:

• Szakrális himnusz

A szakrális himnuszénekek szövegei az emberiség legrégebbi írásos dokumentumai közé tartoznak (pl. óegyiptomi istenhimnuszok, sumér-akkád isten- és királyhimnuszok).^[1]

• Nemzeti himnusz

Jellemzői

Az ókori görög líra óta hagyományozódnak a műfaj szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak felsorolásával); a zárás (visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának bizonyosságával) – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni.

A himnuszköltészet a középkorban élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését.

A himnusz a későbbi korokban már nemcsak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak.

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• Nemzeti himnusz
• Magyar himnusz
• Székely himnusz
• Boldogasszony Anyánk

További információk

Nézd meg a himnusz címszót a Wikiszótárban!

• A világ himnuszai