Hennyey Gusztáv
| Hennyey Gusztáv | |
 | |
| Született | Erb Gusztáv 1888. szeptember 25.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt | 1977. június 14. (88 évesen)[1] München |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Magyarország külügyminisztere (1944. augusztus 29. – 1944. október 16.) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (37/2-1-120)[2][3] |
| Katonai pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Fegyvernem | gyalogos |
| Szolgálati ideje | 1907–1945 |
| Rendfokozata | vezérezredes |
| Egysége | 5. gyalogdandár, II. Hadtest. |
| Háborúi, csatái | I. világháború, II. világháború |
| Magyarország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1944. augusztus 29. – október 16. | |
| Előd | Sztójay Döme |
| Utód | Kemény Gábor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hennyey Gusztáv témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vitéz Hennyey Gusztáv, születési és 1923-ig használt nevén Erb Gusztáv (Kolozsvár, 1888. szeptember 25. – München, 1977. június 14.) magyar vezérezredes, politikus a II. világháború idején.[4]
Élete
1907-ben elvégezte a budapesti hadapródiskolát, majd az első világháborúban a frontra került, ahol 1917-ben századosi rangot kapott. A háború után 1925-ig a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd katonai attasé lett Párizsban, Belgrádban és Athénban, ezt a tisztségét 1933-ig töltötte be.
1933–37-ben a vezérkari főnökség 2. osztályának volt vezetője. 1938. november 1-jén vezérőrnagyi rangot kapott, és az 5. gyalogdandár parancsnoka lett.
Magyarországnak a II. világháborúba való belépése után a II. hadtest parancsnoka lett. 1942-ben a gyalogság felügyelőjévé nevezték ki, majd a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke lett. 1944. augusztus 29-én Horthy unszolására elfogadta a külügyminiszteri tárcát a Lakatos-kormányban.
A nyilas hatalomátvételt (1944. október 15.) követően több katonatiszttel és politikussal együtt letartóztatták, majd Sopronkőhidára szállították. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt onnan Bajorországba szállították őket, ott szabadultak ki a fogságból.
A háború után megalakuló magyar kormány kikérte Hennyeyt mint háborús bűnöst. Az OSS el is fogta, ám a szervezet magyar részlegének vezetője, Himler Márton kihallgatása után szabadon engedte, kijelentve, hogy nem bűnös. Ezt követően Münchenben telepedett le, ahol megírta emlékiratait. Ott is halt meg.
Művei
- Magyar erőfeszítések a második világháború befejezésére; bev., jegyz. Andreas Hillgruber; Széchenyi Kör, Köln, 1965 (Széchenyi Könyvtár)
- Ungarns Schicksal zwischen Ost und West. Lebenserinnerungen; Ungarisches Institut–Von Hase und Koehler, München–Mainz, 1975 (Studia Hungarica)
- Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között. Egy volt magyar királyi külügyminiszter visszaemlékezései; ford. Félix Pál, jegyz. Vargyai Gyula, szerk. Antal László; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Nemzeti sírkert - Hennyey Gusztáv, vitéz (1923-ig Erb Gusztáv). (Hozzáférés: 2023. április 20.)
Források
- Hennyey Gusztáv In: Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Zinner Tibor – Róna Péter: Szálasiék bilincsben, Budapest, 1982
A második világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
