Gyallay Pap Domokos

Nem tévesztendő össze a következővel: Pap Domokos.

Gyallay Pap Domokos

Élete
Született	1880. augusztus 4. Bencéd
Elhunyt	1970. április 11. (89 évesen) Budapest
Gyermekei	Gyallay-Pap Zsigmond
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza

Gyallay Pap Domokos (Bencéd, Hargita megye, 1880. augusztus 4. – Budapest, 1970. április 11.) író, újságíró, szerkesztő volt. A két világháború között a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá.

Élete

Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett.
„A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.)
Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé!

Eredeti neve: Gyallay Pap Domokos^[1], de írói neve 1912-ig: Pap Domokos volt. 1880. augusztus 4-én a székelyföldi Bencéden született (Udvarhely vármegye). A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius iskolában tanult, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát. Tanárként először 1905-től a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után, 1908-tól 1914-ig az ottani állami főgimnáziumban tanított.

1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát-egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap-ban és az Aranyosvidékben. 1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-től a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt. 1909-ben megnősült, felesége Szénásy Ilona, Ilus néni, így emlékezett rájuk 2023-ban az unoka, Gyallay Pap Péter^[2] .

Gyakorló tanári évei után bevonult és az I. világháborúban (1914-1917) tisztként szolgált. A háborúban szerzett sebesüléséért vitézségi éremmel tüntették ki. 1917-ben tagjává választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság. 1919-től 1923-ig a Dávid Ferenc Egylet főtitkára. 1920-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja. 1921-től Kolozsvárott újságíróként dolgozott, majd néhány évig tanított is.
1921-től a Magyar Nép című lap főszerkesztője, s szerkesztette A Magyar Nép Könyvtára sorozatot. 1922-1927 között az Unitárius Közlöny szerkesztője. 1925-től 1930-ig a Pásztortűz című lap főszerkesztője.
1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak.
1927-ben lemondott tanári állásáról és a Magyar Nép című lapot szerkesztette. 1930-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak, megindítója a Népkönyvtár akciónak, tagja a Pen Clubnak. 1934-től tagja a Petőfi Társaságnak. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.
1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak.
1942-től Budapesten a VIII. kerületben levő Zrínyi Miklós Gimnázium tanára.1944-ben innen vonult nyugalomba, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott^[3].

Pályája

Mint irodalmár 1910-1940 között írt hat regényt, 1913-1970 között 17 elbeszélést, 1928-1948 között hét színdarabot, 1912-1930-ban két emlékezést, 1913-1947 között nyolc vegyes munkát. E gazdag életpálya alatt átmenetileg foglalkozott versírással is. Első verseivel a gimnázium önképzőköri lapjában, a Reményben, majd a kolozsvári Egyetemi Lapok-ban jelentkezett. Az Unitárius Közlönyben 1901-1920 között 18 verse jelent meg. Verseinek témáját a székely nép mindennapjaiból merítette, de van katonaéletet és családi életet feldolgozó verse is, melyek könnyen érhetőek, emléket keltők és útmutatóak.

Gyallay Pap Domokos a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényírója volt. A Magyar Nép című képes hetilap felelős szerkesztője. A Minerva Rt. alkalmazottja. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá. A Magyar Nép könyvtára című olcsó könyvsorozatban 1940-ig több mint félszáz olvasmányos szépirodalmi és ismeretterjesztő művet adott ki. 1924-1930-ban a Pásztorűz című irodalmi lap szerkesztője volt. Novelláskötetei 1921-től jelentek meg. Regényei közül kiemelkedik a Vaskenyéren (1926) című, mely a torockói bányászok 18. századi mozgalmáról szól. Utóbb írt művei, a népi romantika és a nacionalizmus felé közeledve már nem érték el az előzők irodalmi színvonalát. 1945-től Budapesten élt, 1946-1948-ban négy kis színpadi játéka jelent meg, majd visszavonult az irodalmi élettől.

1970. április 11-én hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben helyezték nyugalomra^[4]. Az Unitárius Egyház gondozza. Sírját a Nemzeti Örökség Intézete védett sírrá nyilvánította^[5] .

Főbb írásművei

Torda és környéke, turistakalauz (1909)
Dávid Ferenc életrajza 1510-1579 (1912)
Firtos ördöge (1913)
Ősi rögön (1921)
Föld népe (1924)
Mindenre sor kerül (1924)
Rég volt, igaz volt… Erdélyi történetek (1925)
Vaskenyéren (1926)
Falusi színház (1928)
Dávid Ferenc búcsúzása (1929)
A nagy tűz árnyékában (1929)
Genovéve (1929)
Jézus Maroskenden. A szép szó (1930)
Hadrakelt emberek (1931)
A kontár (1931)
Jancsó Benedek: Erdély története (1931)
Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre (1933)
Tűz a szigeten (1935)
Az apa. A lovag (1936)
Nyár Solymoson (1938)
A hegyek beszélik… (1940)
Külön nóta (1940)
Hívó hegyek (1940)
Rogerius mester a pokol torkában (1941)
Egy födél alatt (1943)
Szüret után esküvő… (1946)
Kis játékok (1947)
Ocsú a búzában (1947)
Fehér foltok (1948)
A tábornok paplana (1948)
Erdélyi legendák (1968)
Vaskenyéren és tizenhat elbeszélés; vál., szöveggond., tan., jegyz. Gaal György; Kriterion, Bukarest, 1996 (Romániai magyar írók)
Rég volt, igaz volt... Erdélyi történetek; szerk., szöveggond. Vida Erika; Mentor, Marosvásárhely, 2006

Jegyzetek

↑ P. Szentmártoni Kálmán: Áz alsóbencédi Gyallay Pap-Család. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
↑ Gyallay Pap Péter unoka beszéde: Új kopjafa avatása 2023-ban. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
↑ Dr. Gaal György: Gyallay Pap Domokos író és nevelő az egyház szolgálatában. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
↑ Unitárius nagyjaink sírja. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
↑ https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/rakoskereszturi-koztemeto/gyallay-domokos/