Frans Timmermans
| Frans Timmermans | |
 | |
| Európai Bizottság első alelnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2014. november 1. | |
| Elnök | Ursula von der Leyen |
| Hollandia külügyminisztere | |
| Hivatali idő 2012. november 5. – 2014. október 17. | |
| Született | 1961. május 6. (63 éves)[1][2] Maastricht |
| Párt | 66-os Demokraták (1985–1990)  Munkáspárt (1990 óta)  |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frans Timmermans témájú médiaállományokat. | |
Frans Timmermans, teljes neve: Franciscus Cornelis Gerardus Maria Timmermans (Maastricht, 1961. május 6. –) holland politikus, diplomata, az Európai Bizottság jelenlegi alelnöke, bel- és igazságügyi együttműködésért felelős biztosa.
Tanulmányai
1961. május 6-án született Maastrichtban római katolikus családban. 1972-ig Sint-Stevens-Woluwe elitnegyed általános iskolájába járt, azután 1975-ig a római Lyceum Saint George's English School nevű magán középiskolában majd 1980-ig a heerleni Bernardinuscollege-ban tanult. 1984-ben a franciaországi Nancy egyetemére is beiratkozott, ahol európai jogot, francia irodalmat és történelmet tanult. 1985-ben a nijmegeni Radboud Egyetemen szerzett diplomát francia irodalomból. Poliglott: holland anyanyelve mellett folyékonyan beszél angolul, franciául, németül, olaszul és oroszul. 1986–87-ben a Holland Királyi Hadseregben is szolgált.
Politikusként
Diplomácia
1987-től a Holland Külügyminisztériumban dolgozott az Európai Integrációs osztályon. 1990-ben diplomatának jelölték Hollandia oroszországi nagykövetségére. 1993-ban visszatért a Külügyminisztériumba és az Európai Közösség osztályának lett a vezetője. 1994-ben Hans van den Broek holland biztos asszisztenseként tevékenykedett az Európai Bizottságban. 1995-től Max van der Stoel holland EU-s biztos személyes tanácsadója lett. 1985 és 1990 között a 66-os Demokraták párt tagja volt.
Képviselőházi tagként
1998-ban a Holland Képviselőház tagjává választották, ahol a Munkáspártot képviselte. 2001–2002-ben a Külügyi Bizottság elnöke, 2002–2003-ban pedig a Gazdasági Bizottság elnöke volt. 2003–2007 között újra a Külügyi Bizottság elnökeként tevékenykedett.
Külügyi államtitkárként
2006-ban a Munkáspárt, melynek ő is tagja volt koalícióra lépett a Kereszténydemokrata Tömörüléssel és a Keresztény Unióval. Timmersmann ekkor külügyi államtitkár lett. Ez alatt az idő alatt támogatta az európai integrációt és a holland lakosság és az Európai Unió közötti párbeszédet. Államtitkársága idején került sor a Lisszabon-i egyezmény aláírására. Timmermans és az akkori miniszterelnök, Jan Peter Balkenende nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében hogy nagyobb szerepet biztosítsanak a nemzeti parlamenteknek az Európai Parlamentben a törvényhozásban. 2010-ben a Balkenende által vezetett kormány egy sikertelen NATO-hadművelet miatt elvesztette a támogatottságát, így összeomlott.
Újra a képviselőház tagjaként
A 2010-es választásokon a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért kötött koalíciót a Kereszténydemokrata Tömörüléssel és így a Munkáspárt ellenzéki párt lett. Timmermanst ekkor is megválasztották képviselőnek. Ebben az időszakban a párt szóvivőjeként dolgozott. A kormánykoalíció felbomlása után 2012-ben a Munkáspárt került hatalomra és koalícióba lépett a Szabadság és Demokrácia nevű párttal. A kormány ekkor Timmermanst külügyminiszternek nevezte ki. 2014-ben egy maláj gépet lelőttek Ukrajna felett és 194 holland állampolgár meghalt. Timmermans másnap Ukrajnába repült, ahol a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel tárgyalt, majd az ENSZ Biztonsági Tanácsában tartott beszédet, amely a közösség tagjait erősen meghatotta.
Az Európai Bizottság alelnökeként
2014-ben a holland kormány biztosnak jelölte Timmermanst az Európai Bizottságba, ahol hamarosan első alelnöknek választották.
2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „cselekvők” kategória 4. helyére tette. Az európai klímapolitika felelőseként elsősorban az ő feladata az Európai Uniót 2050-re klímasemlegessé tevő projekt levezénylése, ami számos ipari és egyéni érdeket sért, és a társadalmi támogatottsága akkor biztosítható, ha nem jár az életszínvonal csökkenésével és számos munkahely elvesztésével.[3] 2022 áprilisában Timmermans zöld átállásért felelős bizottsági alelnök az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának ülésén megfogalmazta javaslatait az Európai Unió polgárainak, melyek a fűtésre, a közlekedésre, és a háztatások vitélére vonatkoztak.[4][5]
Magánélete
Timmermans kétszer nősült; az első házasságából született egy fia és egy lánya. A 2000-ben kötött második házasságából is született egy fia és egy lánya.
Források
- https://ec.europa.eu/commission/2014-2019/timmermans_en
- Frans Timmermans cv, https://ec.europa.eu/commission/sites/cwt/files/cv_timmermans_cb_final.pdf
- https://ec.europa.eu/commission/sites/cwt/files/timmermans-doi_en.pdf
Jegyzetek
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ https://mandiner.hu/cikk/20220428_timmermans_futsenek_kevesebbet_es_mosas_helyett_szelloztessek_ki_inkabb_a_ruhakat
- ↑ https://hirtv.hu/hirtvkulfold/timmermans-szelloztessek-a-ruhakat-ne-mossak-2543071
Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
