Fjodor Ivanovics Tolbuhin

Fjodor Ivanovics Tolbuhin
Született	1894. június 4.
Elhunyt	1949. október 17. (55 évesen)[1][2][3][4][5] Moszkva
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	katonatiszt politikus katona
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái	M. V. Frunze Katonai Akadémia (–1934)
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem „Húszéves a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” jubileumi érem Szevasztopol Védelméért emlékérem Sztálingrád Védelméért emlékérem Kaukázus Védelméért emlékérem Belgrád Felszabadításáért emlékérem Bécs Bevételéért emlékérem Budapest Bevételéért emlékérem Order for Bravery Magyar Szabadság Érdemrend Commander of the Legion of Merit legionnaire of Legion of Merit Moszkva 800. évfordulója emlékérem Order of Saint Anna, 3rd class Order of Saint Stanislaus, 3rd class Szent Szaniszló-érdemrend Vörös Zászló érdemrend (1922. október 18.) Vörös Csillag-rend (1938. február 22.) Szuvorov-rend (1943. január 28.) Kutuzov-rend (1943. szeptember 17.) Vörös Zászló érdemrend (1943. október 18.) Lenin-rend (1944. március 19.) Szuvorov-rend (1944. május 16.) Vörös Zászló érdemrend (1944. november 3.) Lenin-rend (1945. február 21., 1965. május 7.) Győzelem-rend (1945. április 26.) Jugoszlávia nemzeti hősei (1945. május 31.) Order of Michael the Brave (1947. május 8.) Szovjetunió Hőse (1965. május 7.) Bolgár Népköztársaság Hőse (1979)
Halál oka	cukorbetegség
Sírhelye	Temető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Fjodor Ivanovics Tolbuhin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fjodor Ivanovics Tolbuhin (oroszul: Фёдор Ива́нович Толбу́хин; Andronyiki, (Jaroszlavli kormányzóság); 1894. június 16. – Moszkva, 1949. október 17.) orosz származású szovjet katona, a Szovjetunió marsallja.

Élete

Parasztcsaládban született Moszkvától északkeletre a Jaroszlavli kormányzóságban, Andronyiki faluban. Az első világháború kezdetén besorozták katonának, majd még 1914-ben zászlóstanfolyamot végzett, és 1915-től harcolt a fronton. A háborút törzsszázadosként fejezte be. 1917-ben a polgári forradalom után ezredbizottsági titkár, majd elnök lett egy határőrezrednél. 1918 augusztusától járási katonai vezetőként, majd a polgárháború alatt a vörösök oldalán a karéliai fronton, később az északi és nyugati fronton is szolgált. Jó szervezőkészségének köszönhetően hadosztálytörzsfőnök lett a 3. hadseregben. Ekkor kitüntették a polgárháborúban tanúsított személyes bátorságáért a Vörös Zászló érdemrenddel.

A két világháború között hadosztály-, majd hadtesttörzsfőnök volt, eközben végezte el a Frunze Katonai Akadémiát. 1937-ben hadosztályparancsnok, majd 1938 nyarán a Kaukázusontúli Katonai Körzet törzsfőnöke lett. A Szovjetunió Kommunista Pártjába 1938-ban lépett be.

A második világháború kezdetén a Kaukázusontúli, a Kaukázusi, illetve Krími Frontnál fronttörzsfőnöki beosztásban szolgált, majd 1942 júniusától parancsnoknak nevezték ki az 57. hadsereghez. Itt a sztálingrádi csatában szerzett érdemeket. Később a 68. hadsereget vezette, majd 1943 márciusában frontparancsnokként tevékenykedett, ahol először a Déli (1943 októberéig), majd a 4. Ukrán, később a háború végéig a 3. Ukrán Front parancsnoka volt. Részt vett a Donyec-medence, majd a Krím felszabadításában, majd magasabb egységével és a 2. Ukrán Fronttal közösen a kulcsfontosságú a iași–kisinyovi hadműveleteket irányította, aminek köszönhetően a szovjet csapatok megkezdhették a Balkánon előrenyomulásukat. Bulgária és Jugoszlávia felszabadításában is tevékenyen részt vett.

1944. november végén a 3. Ukrán Front előrenyomult Magyarországra és nyugatról bekapcsolódott Budapest bekerítésébe úgy, hogy a Duna jobb partján közelítette meg a magyar főváros körül kialakított védelmi vonalakat. Sikeresen verte vissza a már bekerített Wehrmacht és a velük szövetséges magyar erők felmentésére érkező német ellentámadást. Budapest ostroma után a 3. Ukrán Front képezte a fő csapásmérő erejét a Bécs elfoglalására irányuló támadó hadműveletekben részt vevő szovjet haderő-összpontosításnak.

1944-ben előléptették a Szovjetunió marsallja rangra. A háború során 34 alkalommal hirdették ki a legfelsőbb főparancsnok parancsaiban az általa vezetett alakulatok sikereit.

A háború végétől a Déli Hadseregcsoport vezetésével bízták meg, majd 1947-től a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnoki teendőit látta el.

1949. október 17-én halt meg, hamvait a Kreml falában helyezték el.

Fontosabb kitüntetései, elismerései

1965 májusában, posztumusz kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Két Lenin-renddel, három Vörös Zászló érdemrenddel, két Szuvorov-renddel tüntették ki, megkapta a Győzelem-rendet, a Kutuzov-rendet és a Vörös Csillag Érdemrendet. Magyarországon megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát.

A Szovjetunióban egy gépesített lövészhadosztályt és egy tüzértiszti főiskolát neveztek el róla. Bulgáriában 1990-ig város viselte a nevét (ma Dobrics).

Magyarországon a budapesti Vámház körutat nevezték 1990-ig Tolbuhin körútnak, és a pártállami időkben más magyar településeken is neveztek el utcákat róla.

Jegyzetek

Források

• Szerk.: Liptai Ervin: Hősök: A Szovjetunió hősei a magyarországi felszabadító harcokban 1944–1945. Budapest: Zrínyi Katonai. 1981. 36. o. ISBN 963 326 664 5  
• TOLBUHIN, Fjodor Ivanovics (1894–1949). www.bibl.u-szeged.hu. bibl.u-szeged.hu (Hozzáférés: 2017. január 13.)
• Spencer C. Tucker. World War II: The Definitive Encyclopedia and Document Collection [5 volumes]: The Definitive Encyclopedia and Document Collection. ABC-CLIO, 1658–. o. (2016. szeptember 6.). ISBN 978-1-85109-969-6