Eötvös Péter

Nem tévesztendő össze Ötvös Péter irodalomtörténésszel.

Eötvös Péter
Stekovics Gáspár felvétele
Született	1944. január 2. Székelyudvarhely
Elhunyt	2024. március 24.[1][2] (80 évesen)
Állampolgársága	magyar[3]
Házastársa	Molnár Piroska (h. 1968–?) Pi-Hsien Chen (h. 1976–?) Mezei Mária (h. 1995–)
Foglalkozása	karmester zeneszerző egyetemi oktató librettista zongorista
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1965) Hochschule für Musik und Tanz Köln (1966–1968)
Kitüntetései	Magyar Királyi Szent István-rend Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1988) Kossuth-díj (2002) Budapest díszpolgára (2003) Frankfurter Musikpreis (2007) Hazám-díj (2018)[4] Goethe-érem (2018)[5]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	opera
Kiadók	Editio Musica Budapest (Universal Music Publishing) Ricordi (Universal Music Publishing) Salabert Editions Paris (Universal Music Publishing) Schott Music International GmbH Lemezkiadók: BIS AG BMC DGG ECM KAIROS col legno Naïve Alpha-Classic Wergo
Hangszer	zongora
IPI-névazonosító	00009349678
weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2. – 2024. március 24.) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester, a 20–21. század egyik legelismertebb kortárs operaszerzője. Nemzetközileg elismert karmesterként és sikeres operák, zenekari művek és koncertek zeneszerzőjeként a zenei élet egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb személyiségének tekintik.

Életpályája

Felsőfokú zeneművészeti tanulmányait Budapesten végezte: tizennégy éves korában Kodály Zoltán javaslatára felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt 1965-ig folytatott tanulmányokat, majd 1966-68 között a kölni zeneművészeti főiskolán (Hochschule für Musik Köln, ma: Hochschule für Musik und Tanz Köln) volt hallgató.^[6]

Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte (egy évig töltötte be ezt a posztot a hatvanas évek elején). 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék komponálásával foglalkozott. Többek között több Fábri Zoltán-, Makk Károly-, Huszárik Zoltán- és Szabó István-film zenéjét is ő írta. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a Musikhochschulében folytatott karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy évig a Kölni Opera korrepetitora lett.

A következő évben kezdődött együttműködése a Stockhausen Együttessel, amelynek 1976-ig tagja maradt. Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora lett, egészen 1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója lett. Közben rendszeresen hívták vendégkarmesternek: 1985–1988 között több alkalommal vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt, illetve többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs zene egyik legelismertebb interpretátora.

1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai tevékenységet is folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora lett. 1991-ben a pályakezdő karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak, 2009-től 2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt.

Közben 2004-ben visszaköltözött Magyarországra, azóta ideje jelentős részét itt tölti. Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött. Professzori munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte egészen 2007-ig. Rendszeresen tanít mesterkurzusokon szerte a világon, visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.

1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt. Alapítványai a fiatal zeneszerzőket és karmestereket segítik, ösztöndíjat, továbbképző kurzusokon való részvételt biztosítva számukra.

Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1988-ban a francia kulturális miniszter odaítélte neki az Ordre des arts et des lettres tiszti fokozata állami kitüntetést, 2013-ban pedig a parancsnoki fokozatot. 1997-ben Budapesten megkapta a Bartók–Pásztory-díjat. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díjával jutalmazták, a következő évben pedig a Gundel-díjat vehette át Az álmok hídján mentem című színpadi hangjátékáért.

2002-ben Kossuth-díjat kapott, 2003-ban Budapest díszpolgárává választották, majd 2004-ben a cannes-i expón neki ítélték a legjobb kortárs zeneszerző díját, a BMC lemezkiadó Eötvös Péter-lemeze pedig különdíjban részesült. Még ez év április 3-án újabb kitüntetést kapott: a Pro Europa Kulturális Alapítvány európai zeneszerzői díjjal tüntette ki a kulturális párbeszédet elősegítő, kiemelkedő művészi és pedagógiai tevékenységéért. A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját.

Operája, a Három nővér, 1998-ban elnyerte a Grand prix de la critique 1997/98 – Prix Claude-Rostand (Párizs), a Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999" (Párizs) és a Prix Caecilia (Brüsszel) díjakat.

2001-ben Eötvösnek ítélték oda a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei partitúráit az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadók jelentetik meg rendszeresen, lemezen pedig a BMC, a DGG, az ECM, az EMI, a Gramophon AB BIS és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.

Fontosabb díjai, elismerései

• Ordre des Arts et des Lettres (Franciaország) tiszti fokozat (1988), parancsnoki fokozat (2013)
• A Berlini Művészeti Akadémia tagja (1997)
• Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1997)
• Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díja (2000) ^[7]
• Gundel művészeti díj (2001)
• Magyar Klasszikus-díj (2001)
• Kossuth-díj (2002)
• Royal Philharmonic Society zenei díja (2002)
• Prize SACD Palmarès „Prix Musique” kategóriában (2002)
• Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (2003)
• Freeman of Budapest (2003)
• Budapest díszpolgára (2003)
• Pro Europa zeneszerzői díj (2004)
• Cannes Classical Award for Living Composer (2004) ^[8]
• Bartók Béla-emlékdíj (2006)
• Nemzetközi zenei szaksajtó nagydíja – Antoine Livio-díj (2006) ^[9]
• Frankfurter Musikpreis díj (2007)
• Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetés (2008)
• Arany Oroszlán életműdíj (2011) ^[10]
• Magyar Szent István-rend (2015)
• Prima Primissima díj (2017)^[11]
• Goethe-érem(wd) (2018)^[12]
• Terras sem Sombra Nemzetközi díj (2018)
• Hazám-díj (2018)
• Kossuth-nagydíj (2024)

Lemez- és műdíjai

• Claude-Rostand-díj (1998 – a Három Nővér című operáért), Franciaország
• Victoires de la Musique Classique et du Jazz-díj (1999 a Három Nővér című operáért), Franciaország
• Charles Cros Akadémia Nagydíj (1999 – a Három nővér című operáért), Franciaország
• Diapason d’or de l’année (2000 – a Három nővér című operáért), Franciaország
• ECHO Preis (2000 – a Három nővér című operáért), Németország
• Prix Caecilia (2000 – a Három nővér című operáért), Belgium
• Golden Prague-Nagydíj (2003 – a Le Balcon című operából készített filmért), Csehország
• Grammy-díj jelölés (2004), USA
• Prix de Composition Musicale (2008 – a Seven című hegedűversenyért), Monaco
• German Record Critics´Award (2011 – Ligeti: Requiemért), Németország
• Fonogram (CD prize – 2011), Magyarország
• Echo Klassik Musikpreis (2012 – Ligeti: Requiemért), Németország
• Grammy-díj jelölés (2012), USA
• Echo Klassik Musikpreis (Concerto recording of the year – 2013), Németország
• Gramophone Award (2013), Németország
• Grammy-díj jelölés (2013), USA
• ICMA Award (2014) – Bartók-Eötvös-Ligeti – CD Naïve
• Gejutsu’s Record Academy Award (2015), Japán
• Grand prix de la Fondation Simone et Cino del DUCA (2016), Franciaország
• Fondation Simone et Cino Del Duca művészeti nagydíja (2016)^[13]
• Artisjus-díj Az év komolyzenei műve (2017)^[14] Oratorium Balbulum című művéért

Akadémiai tagságai

• Akademie der Künste Berlin
• Széchenyi Akadémia Budapest
• Sächsische Akademie der Künste Dresden
• Royal Swedish Academy of Music Stockholm
• Royal Flemish Academy of Belgium
• Honorary Academician Santa Cecilia Roma

Művészete

Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle műveket. Operái többek között a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére készültek (készülnek). Zenekari műveit a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filharmonikus Zenekara részére komponálja.

Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon, a világ legnagyobb zenekarainak rendszeresen visszatérő dirigensei közé tartozik. Csak karmesteri sikerei után sikerült zeneszerzőként is áttörnie, noha első tanult szakmája a zeneszerzés.

Zeneszerzőként sohasem elégedett meg azzal, hogy pusztán zenét komponáljon, hanem mindig is egy komplex művészeti élmény, egy rituális esemény részesévé akarta avatni hallgatóságát. Ezzel szembehelyezkedett a 20. században olyan divatos absztrakt zenei törekvésekkel. Saját elmondása szerint a zene ceremónia, ahogy azt az ősi kultúrákban is értelmezik.

Az utóbbi években elsősorban mint operaszerző szerzett magának hírnevet. Már legelső teljes estés operájával, az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővérrel világsikert ért el. Az ördög tragédiáját 2010-ben Münchenben mutatták be, Kovalik Balázs rendezésében. A Paradise reloaded című operájának története egy átdolgozása az előzőnek, ebben Lilith (Ádám első, száműzött felesége) kerül a központba. Legutóbbi, Sleepless című operáját, mely Jon Fosse Trilógia című elbeszélésfüzére alapján készült, a Berlini Állami Opera mutatta be 2021. november 28-án^[15].

Magánélete

1968-tól a felesége volt Molnár Piroska színésznő, akitől elvált,^[16] és akitől egy fia született, Eötvös György (1969–1995).^[17][18] Második házasságát 1976-ban kötötte Pi-Hsien Chen kínai származású zongoraművésznővel, közös gyermekük, Ann-Yi 1977-ben született. 1995-ben harmadszor is megnősült:^[19] felesége és állandó alkotótársa: Mezei Mari.

Művei

Színpadi művek

• Harakiri, kamaraopera (1973)
• Radames, kamaraopera (1985/1997)
• Three Sisters (A három nővér), opera Csehov drámája nyomán (1996–97)
• "As I Crossed a Bridge of Dreams", opera (1998–99)
• La Balcon, opera (2001–02)
• Angels in America, opera (2002–04)
• Lady Sarashina, opera (2007)
• Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [1. verzió], opera (2007)
• Die Tragödie des Teufels, opera (2009)
• Paradise Reloaded (Lilith), opera (2012–13)
• Golden Dragon (Aranysárkány), opera (2013–14)
• Senza sangue (Vértelenül), opera 1 felvonásban (2014–15)
• Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [2. verzió], opera (2015–16)
• Sleepless, opera 2 felvonásban (2018-2020)
• Valuska, Commedia tragica tizenkét képben, egy felvonásban (bemutató: 2023 december 2.)^[20]

Művek kamaraegyüttesre, zenekarra, szólóhangszerrel és anélkül

• Windsequenzen, együttesre (1975–87)
• Intervalles-Intérieurs, együttesre (1981)
• Pierre Idyll, kamaraegyüttesre (1984; visszavonva)
• Steine, együttesre (1985–90)
• Chinese Opera, zenekarra (1986)
• Triangel, concerto ütőhangszerekre és zenekarra (1993)
• Psychokosmos, cimbalomra és zenekarra (1993)
• Shadows [1. változat], fuvolára, klarinétra és zenekarra (1996)
• Shadows [2. változat], fuvolára, klarinétra és együttesre (1996)
• Replica, versenymű brácsára és zenekarra (1998)
• zeroPoints, zenekarra (1999)
• 600 impulse, brass együttesre (2000; visszavonva)
• Paris-Dakar, két harsonára, brass együttesre és ütőkre (2000)
• Snatches of a conservation, együttesre (2001)
• Jet Stream, versenymű trombitára és zenekarra (2002)
• CAP-KO, concerto akusztikus zongorára, billentyűs hangszerre és zenekarra (2005)
• Hegedűverseny No.1 – Seven, hegedűre és zenekarra (2006)
• Konzert für zwei Klaviere, két zongorára és zenekarra (2007)
• Levitation, két klarinétra és vonószenekarra (2007)
• Cello Concerto Grosso, csellóra és zenekarra (2010–11)
• The gliding of the eagle in the skies, szimfonikus zenekarra (2011)
• White Numbers, zenekarra (2011)
• Hegedűverseny No.2 – DoReMi, hegedűre és zenekarra (2012)
• Speaking Drums, concerto ütőhangszerekre és zenekarra (2012–13)
• Hommage à Domenico Scarlatti, kürtre és vonószenekarra (2013)
• da Capo, cimbalomra és kamarazenekarra (2013–14)
• Dialog mit Mozart – da Capo, zenekarra (2016)
• Alla vittime senza nome, zenekarra (2016)
• Multiversum, orgonára, hammond orgonára és zenekarra (2017)
• Reading Malevich, zenekarra (2017–18, rev.: 2020)
• Per Luciano Beriot, zenekarra (2018; a 2003-as Erdenklavier-Himmelklavier nr. 2 c. zongoramű nyomán)
• Hegedűverseny No.3 – Alhambra, hegedűre és zenekarra (2018)
• Aurora, nagybőgőre és vonószenekarra (tervezett bemutató: 2019. december 8.)
• Cziffrhapsodie, zongoraverseny, zongorára és zenekarra (tervezett bemutató: 2020)
• Saxophone concerto, szaxofonra és zenekarra (tervezett bemutató: 2021–22)

Kamaraművek

• Brass – The Metal Space, 7 rézfúvóshangszerre és két ütőhangszerre (1990)
• Korrespondenz, vonósnégyesre (1992)
• Derwishtanz [1. változat], szólóklarinétra vagy három klarinétra (1993)
• Psalm 151, szóló ütőhangszerre (1993)
• Thunder, szóló ütőhangszerre (1993)
• Psy [1. változat], fuvolára, csellóra és cimbalomra (1996)
• Psy [2. változat], fuvolára, brácsára és hárfára (1996)
• Derwishtanz [2. változat], négy fuvolára (2001)
• Zwei Promenaden, ütőhangszerre, billentyűs hangszerre és tubára (2001; a Triangelből)
• désaccord 1 (in memoriam B. A. Zimmermann), két brácsára (2001; visszavonva)
• Encore, vonósnégyesre (2005)
• Sonata per sei (2006)
• Octet, fuvolára, klarinétra, két fagottra, két trombitára és két harsonára (2008)
• Cadenza, szólófuvolára (2008)
• New Psalm. ütőhangszerre (2012–13)
• Dodici, tizenkét csellóra (2013)
• Lectures différentes, szaxofon kvartettre (2014)
• a Call, szólóhegedűre (2015. december)
• para Paloma, szólóhegedűre (2015)
• Molto Tranquillo, piccolóra, csellóra és zongorára (2015)
• ,,Now, Miss!”, hegedűre és csellóra (2016)
• Joyce, klarinétra és vonósnégyesre (2017)
• Sentimental, szólótrombitára (2017)
• Joyce, szólóklarinétra (2018)
• désaccord 2, két brácsára (2018)
• Töredék Arany János balladájából, szólófagottra (2018)
• Adventures of the dominant seventh chord, szólóhegedűre (2019)
• Langsamer Marsch, hegedűre, brácsára és csellóra (2020)
• Trio á cordes, hegedűre, brácsára és csellóra (2020)

Vokális művek a capella

• Egyedül, a capella vegyeskarra (1956)
• A magyar romokon, a capella vegyeskarra (1959)
• Drei Madrigalkomödien, tizenkét énekhangra (1963–90)
  • No.1 Insetti galanti (1970–90)
  • No.2 Hochzeitsmadrigal (1963–6)
  • No.3 Moro Lasso (1963–72)
• Solitude (Egyedül), a capella vegyeskarra (2006; lásd: 1956)
• Herbsttag, a capella női karra (2011)
• Goretsch, Goretsch!, szóló mezzoszoprán hangra (2017)
• A nyári felhő (Varró Dániel), a capella női karra (2017)
• Drei Aphorismen von Heinrich Heine, a capella kórusra (2019)

Vokális művek egy hangszer-, együttes-, vagy zenekari kísérettel

• Intimus, baritonhangra és csellóra (1973)
• Endless Eight I., kórusra és együttesre (1981; visszavonva)
• Endless Eight II, kórusra és együttesre (1988–89; visszavonva)
• Atlantis (Weöres Sándor), bariton-és szopránhangra, virtuális kórusra és zenekarra (1995)
• Két monológ (Csehov), baritonhangra és zenekarra (1998)
• Two Poems to Polly, csellóra és beszédre (1998)
• IMA, kórusra és zenekarra (2002)
• Natasha, szopránhangra, csellóra, klarinétra és zongorára (2006)
• Octet plus, szopránhangra, fuvolára, klarinétra, két fagottra, két trombitára és két harsonára (2008)
• Schiller, energische Schönheit, 8 énekhangra, 8 fúvósra, 2 ütősre és harmonikára (2010)
• Die lange reise, ballada szopránhangra és zongorára (2014; az aranysárkány c. operából)
• Halleluja – Oratorium balbulum, mezzoszoprán és tenorhangra, kórusra és zenekarra (2015)
• The sirens cycle, szopránhangra és vonósnégyesre (2015–16)
• Duna hangja, gyermekkarra és zenekarra (2017)
• Secret Kiss, melodráma narrátorra és öt hangszerre (2018)
• Siren's Song, kórusra és zenekarra (2020)

Művek billentyűs hangszer(ek)re

• Öt zongoradarab (1959-61)
  • No.1 Rondo (1961)
  • No.2 Improvisation (1961)
  • No.3 Scherzo (1960)
  • No.4 Adagio (1959)
  • No.5 Hommage à Haydn (1959)
• Kosmos, zongorára (1961; rev.: 1999 [két zongorára])
• Kosmos, két zongorára (1999; lásd zongorára: 1961)
• Erdenklavier-Himmelklavier nr.1, zongorára (2003)
• Erdenklavier-Himmelklavier nr. 2. „in memoriam Luciano Beriot”, zongorára (2003/2006; lásd zenekarra: 2018)
• Un taxi l´attend, mais Tchékhov préfère aller à pied., zongorára (2004)
• UNICEF, zongorára (2005)
• Dances of the Brush-footed Butterfly, zongorára (2012)
• rose!, zongorára (2015)
• Lisztomania, zongorára négy kézre (2018)
• 10 secondes pour le dixième anniversaire de Casa da musica, zongorára (2021)

Elektronikus művek

• Mese, hangszalagra (1968)
• Tücsökzene, zene magnószalagra (1980)
• Cricketmusik, elektronikus zene (1970)
• Music for New York, szoprán szaxofonra, ütőimprovizációra és hangszalagra (1971)
• „Now, Miss!”, hegedűre és szintetizátorra (1972)
• Airport-Oeldorf, orgonára és szintetizátorra (1973)
• Elektrochronik, elektromos zene (1974)
• Hommage à Kurtág (1975)
• Rottenbiller utca 16–22. (1990)
• Der Blick, multimédia zene (1997; visszavonva)
• The Art of Virus (2020)

Színpadi és filmkísérőzenék

• Büchner: Leonce és Léna, kísérőzene (1961)
• Sean O'Casey: Az ezüst kupa, kísérőzene (1961)
• Rózsa János: Tér, filmzene (1962)
• Gábor Pál: Prometeusz, filmzene (1962)
• Gábor Pál: A megérkezés, filmzene (1962)
• Esztergályos Károly: Ötödik pozícióban, filmzene (1962)
• Gábor Pál: Aranykor, filmzene (1963)
• Tennessee Williams: Üvegfigurák, kísérőzene (1963)
• O'Neill: Amerikai Elektra, kísérőzene (1963)
• Madách: Az ember tragédiája, kísérőzene (1963)
• Twist Olivér, színházi zene (1963)
• Fábri Zoltán: Nappali sötétség, filmzene (1963)
• Bácskay-Lauro István: Igézet, filmzene (1963)
• Szabó István: Álmodozások kora, filmzene (1964)
• Lakatos Iván: Mozaik, filmzene (1964)
• Lermontov: Hóvihar, kísérőzene (1964)
• Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt, kísérőzene (1964)
• Anouilh: Becket, kísérőzene (1965)
• Hét szem mazsola, színházi zene (1965)
• Ellopott bejárat, színházi zene (1965)
• Szücs János: Szomjuság, filmzene (1965)
• Oláh Gábor: Három kívánság, filmzene (1965)
• A nő, filmzene (1965)
• Foltos és Fülenagy, színházi zene (1966)
• Katona: Bánk bán (1968)
• Krétarajzok, filmzene (1968)
• Különös melódia, filmzene (1968)
• Shakespeare: Téli rege, kísérőzene (1969)
• Shakespeare: Athéni Timon, kísérőzene (1969)
• Szemes Mihály: Az alvilág professzora, filmzene (1969)
• Kardos Ferenc: Egy örült éjszaka, filmzene (1969)
• Tóth János: Aréna, filmzene (1969)
• Huszárik Zoltán: Amerigo Tot, filmzene (1969)
• Makk Károly: Macskajáték, filmzene (1974)
• Sára Sándor: Tüske a köröm alatt, filmzene (1987)
• Elek Judit: Tutajosok, filmzene (1990)
• Sára Sándor: Könyörtelen idők, filmzene (1991)

Könyv

• Eötvös Péter–Pedro Amaral: Parlando, rubato. Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők; ford. Jancsó Júlia; Rózsavölgyi, Budapest, 2015

Jegyzetek

Források

• Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 593–594. o.

További információk

• Eötvös Péter saját honlapja
• A zeneszerző életrajza a művész angol nyelvű honlapján
• A BMC művészeti adatbázis cikke Eötvös Péterről
• Életrajza a zene.hu oldalon
• A fiedlio.hu oldal névjegye a zeneszerzőről
• Ferch Magda: Változatok a Három nővérre
• Teltház és vastaps fogadta Eötvös Péter operáját Münchenben (Népszava) Archiválva 2010. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rácz Judit: „Komikus-utópisztikus opera tizenkét képben” Archiválva 2015. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Eötvösre összpontosít Amerika (figaro.postr.hu)