Donald Pleasence

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Donald Pleasence
Született	Donald Henry Pleasence 1919. október 5.[1][2][3][4][5] Worksop[6]
Elhunyt	1995. február 2. (75 évesen)[1][2][3][4][5] Saint-Paul-de-Vence[7]
Állampolgársága	brit
Házastársa	Miriam Raymond (1941–1958) Josephine Crombie (1959–1970) Meira Shore (1970–1988) Linda J. Kentwood (1988–1995)
Gyermekei	Angela Pleasence
Foglalkozása	színész forgatókönyvíró televíziós színész
Iskolái	Ecclesfield School
Kitüntetései	Brit Birodalom Rendjének tisztje
Halál oka	szívelégtelenség
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1946–1995
Műfajok	western
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Donald Pleasence témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Donald Henry Pleasence (Worksop, Nottinghamshire, Anglia, 1919. október 5. – Saint-Paul-de-Vence, Alpes-Maritimes, Franciaország, 1995. február 2.) angol színész.

Fiatalkora és tanulmányai

Donald Pleasence 1919. október 5-én született az angliai Worksopban, mint egy vasúti állomásfőnök kisebbik fia. Már gyermekkorától az volt az álma, hogy színész legyen, ezért érettségi előtt egy évvel abbahagyta a középiskolát és beiratkozott a Royal Academy of Dramatic Art nevű elismert művészeti iskolába. Mivel ösztöndíjat nem tudott elnyerni, a megélhetési és tanulmányi költségek miatt nem tudta az iskolát elkezdeni. Ezután a családi hagyományt folytatva, egy vasútállomáson dolgozott, majd másfél év után végül asszisztensként sikerült elhelyezkednie egy kisebb színháznál.

Pályafutása

1939 májusában lépett először színpadra, Hareton Earshaw szerepében az Üvöltő szelekben, s azonnal sikert aratott. Az első londoni fellépése 1942 júniusában volt, az Arts Theatre Club színházban már egy Shakespeare darabban volt látható. Mire pályafutása kibontakozhatott volna, komolyra fordult a világháború. Mint meggyőződéses pacifista, a fegyveres katonai szolgálat elkerülésére favágónak állt be, de később meggondolta magát, s a Brit Királyi Légierő 166-os repülőszázada egyik Lancaster bombázóján rádiósként szolgált. Gépét 1944-ben Franciaország felett lelőtték, a háború végéig német hadifogolytáborban volt. Az élet a táborban, az őrök szadizmusa, a verések nagyon megviselték. Miután 1946-ban hazakerült és leszerelt, úgy vélte, a háború eseményeinek feldolgozásában az segít leginkább, ha minél előbb újra munkába áll.

A következő évei a színpadon teltek. Először a Birmingham Repertory Theatre, majd a Bristol Old Vic Company következett. 1951 decemberében New Yorkba utazott, ahol Laurence Olivier és Vivien Leigh mellett játszhatott a Cézár és Kleopátra, valamint az Antonius és Kleopátra darabokban, a Ziegfield Theatre színházban. Miután hazatért Londonba, elnyerte a kritikusok Hobson’s Choice díját. Újabb művészeti ágban is kipróbálta önmagát; producerként darabokat állított színpadra. Hamarosan feltűnt a mozivásznon és a tévé képernyőjén is, mint „a férfi, akinek hipnotikus erejű szemei vannak”.

1978-ban John Carpenter felajánlott számára egy szerepet készülő Halloween – A rémület éjszakája című filmjéhez. Noha eleinte nem akarta vállalni, végül a rendező filmjeit kedvelő lánya rábeszélésére beadta a derekát. Az eredetileg igen kis költségvetésű, napi horrornak szánt film hatalmas siker lett. Donald Pleasence viszont többé nem tudta magáról lerázni az okkult, kissé zavart hős képét. Meglepetésre a Halloween után többé nem volt képes komoly filmszerepeket kapni, a nyolcvanas évek során olcsó, „B” kategóriás horrorokban, okkult filmekben játszott leginkább. Noha úgy tett, mintha jól érezné magát ezekben a szerepekben, John Carpenternek elárulta csalódottságát. A Halloween-sorozat mindegyikében ő játszotta a gonoszt üldöző Dr. Loomis szerepét.

Számos közismert filmben is látható volt, többnyire jellegzetes karakterszerepekben. Gyakorta alakított negatív figurákat, pénzre és hatalomra vágyó, nem túl jellemes embereket, vagy zavart, okkult figurákat, orvosokat, lélekbúvárokat. Legismertebb szerepei Blofeld, a világ elpusztítására törekvő őrült tudós az egyik James Bond filmben, az Amerikai Egyesült Államok nem túl bátor és jellemes elnöke a Menekülés New Yorkból című John Carpenter-filmben, Dr. Loomis a Halloween-sorozatban. Kevés vígjátéki szerepének egyike a Különben dühbe jövünk című Bud Spencer és Terence Hill film, amelyben a bandafőnök pszichiáterét alakítja. Szerepelt a Columbo sorozat egy epizódjában, egy a borgazdaságáért ölni kényszerült borászt alakít benne, akinek karaktere együttérzést és rokonszenvet vált ki a nézőkben.

A kilencvenes évekre az akkor már hetvenéves Pleasence karrierje lassulni kezdett, de még így is több mint tíz filmben kapott kisebb-nagyobb szerepet. Többek között szerepelt egy Woody Allen komédiában, egy tárgyalótermi drámában, valamint visszatért a színpadra is, Londonban játszott a Caretaker (Gondviselő) című színdarab egyik szerepét.

Magánélete

Utolsó éveiben a dél-franciaországi Saint-Paul-de-Vence városkában élt. Egy szívbillentyű műtét után, otthonában halt meg 1995. február 1-jén, majd elhamvasztották. Élete során négy felesége volt, öt lánya született.

Filmszerepei

Jegyzetek

Források

• Donald Pleasence Életrajza (angolul) a Pleasence.com oldalon

További információk

• Donald Pleasence a PORT.hu-n (magyarul)
• Donald Pleasence az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Donald Pleasence az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Donald Pleasence a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Donald Pleasence az Aveleyman.com oldalon