Csuan-hszü

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Csuan-hszü (Zhuanxu)
Csuan-hszü (Zhuanxu) ábrázolása egy Han-kori domborművön
Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában
Elődje	Sao-hao (Shaohao)
Utódja	Ku (Ku)
Életrajzi adatok
Született	i. e. 26. század
Elhunyt	i. e. 25. század
Nyughelye	Pujang (Puyang) 濮阳 (Honan (Henan) tartomány, Kína)
Édesapja	Csang-ji (Changyi)
Édesanyja	Jing Pu
Gyermekei	Csiung-csan Cheng Kao-jao
A Wikimédia Commons tartalmaz Csuan-hszü (Zhuanxu) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csuan-hszü (Zhuanxu) (más néven: Kao-jang (Gaoyang) 高陽 / 高阳) az ókori kínai mitológia egyik legendás uralkodója, a Sárga Császár unokája, vagy egyes források szerint dédunokája. A történetírói hagyomány a legendás „öt császár” egyikének tartja, és alakjáról mint ideális uralkodóról emlékezik meg.

Neve

Csuan-hszü (Zhuanxu) nevének jelentés máig nem pontosan tisztázott, ezzel kapcsolatban több álláspont is létezik. A legkorábbi magyarázat szerint, amely az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi)ben olvasható, a csuan-hszü (zhuanxu) szóösszetétel jelentése: „óvatos arc”, amely a rájellemző arckifejezésre utal, amit apjától örökölt. Egy másik korai magyarázat szerint a neve egyszerűen csak azt jelenti, hogy „ősatya”. Egy harmadik változat szerint a név úgy értelmezendő, hogy „igaz ember”, vagyis az az ember, aki az igaz utat követi. Todzso Akijaszu japán tudós véleménye szerint pedig a csuan-hszü (zhuanxu) kifejezés azt jelenti, hogy „olyan sima fejű, mintha csak jádéből csiszolták volna”, ami a bölcsesség, a bölcsek ismertető jegye.^[1]

Alakja

Egyes források szerint Csuan-hszü (Zhuanxu) csodálatos körülmények között, egy csillag fényétől született, amely szivárványként elhatolt egészen a Holdig. Más források szerint pajzzsal és lándzsával a fején született. A szovjet-orosz tudós, Riftyin szerint nem zárható ki, hogy a Csuan-hszü (Zhuanxu) születésében megjelenő szivárvány motívum arra utal, hogy az ősatya a totemsárkány szülötte, hiszen a hagyományos kínai elképzelés szerint a szivárvány valójában egy sárkány, melynek mindkét végén fej van.^[2]

Az i. e. 3. században keletkezett Lü mester Tavaszok és ősze (Lü-si Csun-csiu (Lüshi Chungqiu) 《呂氏春秋》) szerint Csuan-hszü (Zhuanxu) tízéves koráig Sao-hao (Shaohao)val együtt nevelkedett, majd húszévesen trónra került, és 78 éven át bölcsen uralkodott. A mitológiai hagyomány szerint a víz elem oltalma alatt, a víz mágikus elemével kormányzott, a hivatali tisztségeket pedig a folyó nevei után nevezte el. (A Sárga Császár ugyanezt a felhők nevei után tette, és ő a föld elem oltalma alatt kormányozta népét.)^[3]

Csung (Zhong) 重 szellemet azzal bízta meg, hogy kormányozza a déli égtájat, az eget és a szellemeket; Li 黎 szellemet az északi égtáj, a föld és az emberek kormányzását bízta. Ennek volt köszönhető, hogy az emberek és az istenek nem keveredhettek össze, s így mindenütt rend uralkodott. Csuan-hszü (Zhuanxu) megparancsolta továbbá Csung (Zhong)nak és Linek, hogy szakítsák meg az ég és a föld között eladdig meglévő kapcsolatot, hogy az emberek többé ne emelkedhessenek fel az égbe.^[4]

Csuan-hszü (Zhuanxu) volt az, aki Fej-lung (Feilong)ot 飛龍(„repülő sárkány”) azzal bízta meg, hogy a nyolc égtáj szeleinek hangját utánozva alkosson a Magasságos Úrnak bemutatandó szertartásokhoz illő új zenéket és dallamokat.^[5]

A Huaj-nan-ce (Huainanzi) arról tudósít, hogy Csuan-hszü (Zhuanxu) háborút viselt a vizek istenével, Kung-kung (Gonggong)gal. Más források szerint Csuan-hszü (Zhuanxu) ellenségei a kilenc li (csiu-li (jiuli) 九黎) és a miao 妙 törzs volt.^[6]

A hagyomány Csuan-hszü (Zhuanxu)nek tulajdonít egy időszámítási rendszer, az úgy nevezett „Csuan-hszü (Zhuanxu) naptár” megalkotását is.^[7]

Szabályozta továbbá a nők helyét a társadalomban, és az ő idején vezették be a vérfertőzés bűnét elkövetők megbüntetését is.^[8]

A források szerint több utódja is volt, három fián kívül, például a háromarcúak és a félkezűek törzse is az ő leszármazottai, Peng-cu (Pengzu), a „kínai matuzsálem”, aki a hagyomány szerint 800 évig élt, az ő dédunokája volt.^[9]

Megjegyzések

Jegyzetek

Irodalom

• ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
• ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9

Kapcsolódó szócikkek

• Kínai mitológia