Borókapárlat

A borókapárlat olyan égetett szesz, amit a közönséges boróka megerjesztett tobozbogyójából párolnak. Jellegzetes borókaillata a ginére emlékeztet, aminek alkoholtartalma azonban nem borókabogyóból származik.

A tényleges borókapárlatok ritkák, és a „borókapárlatként” ismert hagyományos italok többségét valójában úgy készítik, hogy a borókabogyót különböző hagyományok szerint használják egyéb alkoholok ízesítésére. A minőségi gin készítésekor finomszeszt párolnak le újra boróka és egyéb fűszerek jelenlétében, az ősének tekinthető holland jenever pedig hasonlóan készül, de a hagyományos változatok esetén finomszesz helyett kevésbé finomított gabonapárlatból. A szlovák borovička borókapárlattal kevert finomszesz,^[1] míg egyes cseh borovičkák a gin módszerével készülnek.^[2] A szerb klekovača kétféle módszerrel készül: szilvapárlatból a gin módszerével, vagy a boróka és szilva vegyes cefréjéből főznek gyümölcspárlatot.^[3]

Valódi borókapárlat például a szlovén brinjevec,^[4] de előfordul más országokban is, például a magyar Fenyővíz borókapárlat.^[5]

A borókapálinka a pálinkatörvény értelmében Magyarországon termett, erjesztett boróka tiszta párlata, ám a pálinka 2004-es eredetvédelme előtt a pálinka szó égetett szeszt jelentett, a borókapálinka kifejezést pedig a borókaízű szeszek gyűjtőneveként használták.

Az Európai Unió törvényei a valódi borókapárlatot a gyümölcspárlatok közé sorolják, míg a hasonló italok a ginek és borókaízesítésű szeszes italok közé tartoznak, és gyakran eredetvédett termékek.^[6]

Források

• Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 343. o. ISBN 963-05-6928-0