Avro

A.V. Roe and Company
Típus	repülőgépgyár nyilvánosan működő részvénytársaság
Alapítva	1910
Megszűnt	1963
Jogutód	Hawker Siddeley
Székhely	Manchester
Iparág	légi közlekedés autóipar Manufacture of air and spacecraft and related machinery járműgyártás hadiipar
Forma	nyilvánosan működő részvénytársaság
Termékek	Avro Lancaster Avro Vulcan
Anyavállalata	Armstrong Siddeley Hawker Siddeley
Leányvállalatai	Avro Canada
A Wikimédia Commons tartalmaz A.V. Roe and Company témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Avro (az alapító nevéből képzett mozaikszó, teljes nevén A.V. Roe and Company) egykor jelentős brit repülőgépgyártó cég volt. Legismertebb gyártmányai az Avro 504-es, amelyet az első világháborúban kiképzőgépként használtak, az Avro Lancaster, a második világháború egyik legkiemelkedőbb bombázója, és a deltaszárnyú Avro Vulcan, a hidegháború emblematikus bombázója.

Az Avrot 1910-ben alapította Alliott Verdon Roe a manchesteri Great Ancoats Street-i Brownsfield Millben. A vállalat 53 éves fennállása soránt elsősorban Lancashire-ben maradt, a legfontosabb fejlesztési és gyártási telephelyek Alexandra Parkban, Chaddertonban, és a Greater Manchesterhez tartozó Trafford Parkban és Woodfordban voltak. A vállalat 1963-ban beolvadt a Hawker Siddeley Aviationbe, bár az Avro nevet azóta is használják néhány repülőgéptípus megnevezésében.^[1]

Története

A kezdeti évek és az első világháború

A világ egyik első repülőgép-építő cégét, az A.V. Roe and Companyt 1910. január 1-jén alapította Alliott Verdon Roe és testvére, Humphrey Verdon Roe a manchesteri Brownsfield Millben. Humphreynek főleg pénzügyi és szervezési hozzájárulása volt: a családi szalagüzlet bevételéből finanszírozta a céget, és ügyvezető igazgató volt, amíg 1917-ben belépett a Royal Flying Corpsba, a Brit Királyi Légierő elődjébe. Alliot már korábban is épített egy sikeres repülőgépet, a Roe I Triplane-t, amelyet a Humphrey által gyártott merevítő márka után The Bullseye-nak neveztek el. 1909-ben A. V. Roe véghezvitte az első teljes egészében brit gyártmányú alkatrészekkel megvalósított motoros repülést a londoni Hackney kerületben található Lee Valley Parkban.^[2] 1911-ben a fiatal Roy Chadwick Alliott személyes asszisztensként és a cég rajzolójaként kezdett dolgozni, 1918-ban pedig kinevezték főkonstruktőrnek, amely feladatkört élete végéig betöltötte.^[3]

Az első Avro repülőgép, amelyet nagyobb darabszámban gyártottak, az Avro E vagy Avro 500 volt, amely először 1912 márciusában emelkedett a levegőbe, és 18 darabot gyártottak le belőle, a legtöbbet az újonnan alakult Királyi Repülő Hadtest (RFC) számára. A vállalat 1912-ben megépítette a világ első zárt pilótafülkével rendelkező repülőgépét, a Type F egyfedelű repülőgépet, majd 1912-ben a kétfedelű Avro G típust is, de egyik sem jutott túl a prototípus stádiumon.^[4] A Type 500-as típusból fejlesztették ki az Avro 504-est, amely 1913 szeptemberében repült először. A Hadügyminisztérium kis számban vásárolt belőle az első világháború kitörése előtt, és a típus a háború első hónapjaiban némi frontszolgálatot is teljesített, de leginkább kiképzőgépként ismert, és 1933-ig szolgált ebben a szerepkörben. A gyártás 20 évig tartott, és összesen 8340 repülőgépet gyártottak több gyárban: Hamble, Failsworth, Miles Platting és Newton Heath üzemeiben szerelték össze a gépeket.

A két háború között

Az első világháború alatti megrendelések fellendülése után a békeidőben az új munkák hiánya súlyos pénzügyi problémákat okozott, és 1920 augusztusában a vállalat részvényeinek 68,5%-át a közeli Crossley Motors vásárolta meg, amelynek sürgősen szüksége volt több gyárterületre az autóipari karosszériagyártáshoz. 1924-ben a vállalat elhagyta a dél-manchesteri Alexandra Park repülőteret, ahol 1918 óta a tesztrepüléseket végezték; a területet később rekreációs és lakásépítési célokra használták fel. A várostól délre, a cheshire-i Woodfordban található New Hall Farmon találtak egy vidéki telephelyet, és alakították ki az új repülőgépgyárukat, amelyet egészen 2011 márciusáig a használt a BAE Systems repülőgyártó vállalat.

1928-ban a Crossley Motors eladta az Avrot az Armstrong Siddeley Holdings Ltd-nek, melynek 1935-ben a leányvállalata lett. Még 1928-ban A.V. Roe kilépett az általa alapított cégből, és megalapította a Saunders-Roe (rövidített formában Saro) vállalatot, amely a második világháború után számos radikális tervet fejlesztett ki harci repülőgépekhez, és végül a légpárnás hajók fejlesztésében bizonyult úttörőnek, maga a Hovercraft elnevezés is eredetileg az ő bejegyzett védjegyük volt, mely idővel köznevesült.^[5] A sors iróniája, hogy ez a cég végül 1 évvel túlélte az általa alapított eredeti vállalatot.

A második világháború

A vállalat, megőrizve a kiképző repülőgépek tervezésében való jártasságát, az 1930-as években Avro Tutor néven egy robusztusabb kétfedelű repülőgépet épített, amelyet a Királyi Légierő (RAF) is nagy mennyiségben vásárolt. Ezt követte az Anson nevű, két csillagmotorral felszerelt utasszállító repülőgép, de amikor Európában elkezdett nőni a politikai feszültség, a cég ismét a harci repülőgépekre helyezte a hangsúlyt. A második világháború során az Avro Manchester, a Lancaster és a Lincoln bombázók szereztek nagy jelentőséget. Több mint 7000 Lancastert építettek, amellyel a legnagyobb darabszámú brit bombázó lett, és képességeinek köszönhetően a híressé vált Chastise hadművelet során is bevetették őket a német gátak ellen. A típus hordozta emellett a háború legnehezebb bombatölteteit, köztük a 10 000 kg tömegű Grand Slam bombát. Az darabszám közel felét az Avro Woodford (Stockport) és Chadderton (Oldham) telephelyein építették, mintegy 700 Lancastert pedig a Leeds Bradford repülőtér (korábban Yeadon Aerodrome) melletti Avro „árnyékgyárban” Leeds északnyugati részén. Ez a gyár önmagában 17 500 munkást foglalkoztatott, amikor Yeadon teljes lakossága mindössze 10 000 fő volt. Akkoriban ez volt a legnagyobb épület Európában a 140 000 négyzetméteres alapterületével, és a tetejét mezők és sövények hozzáadásával álcázták, hogy elrejtsék az ellenséges repülőgépek elől. A gyárból a kifutópályára vezető régi gurulóút máig látható.^[6]

A hidegháború idején

A polgári Lancastrian utasszállító és a tengerészeti felderítő Shackleton egyaránt a sikeres Lancaster átalakításából származott. A Tudor a háború utáni Avro nyomástartó, de problémás utasszállító repülőgépe volt, amely a Bristol, a Canadair, a Douglas, a Handley Page és a Lockheed gyártók által támasztott erős konkurenciával nézett szembe. A prototípus egyik próbarepülése során ráadásul lezuhant, és a balesetben életét vesztette a korábbi sikertípusokat tervező Roy Chadwick is.^[7] A Lincolnéval azonos szárnyakkal és hajtóművekkel rendelkező típus csak rövid (34 darabos) sorozatgyártást ért el, miután 1945 júniusában végrehajtott első repülése után a BOAC megrendelését törölték. A régebbi Avro York valamivel sikeresebb volt mind a RAF-nál, mind a kereskedelmi forgalomban, és négyzetes keresztmetszetű törzs jellemezte. Mind a Tudorok, mind a Yorkok fontos humanitárius szerepet játszottak a berlini blokád idején fennállt légihídban.^[8]

A háború utáni legnagyobb siker a négy sugárhajtóműves, deltaszárnyú Vulcan bombázó, amelyet eredetileg nukleáris csapásmérő repülőgépnek terveztek, és a brit nukleáris elrettentés fenntartására használták. A gépeket a szintén a cég által fejlesztett Avro Blue Steel atomrakétákkal fegyverezték fel. A Vulcan később hagyományos bombázóként teljesített szolgálatot az 1982-es Falkland-szigeteki háború idején a Black Buck hadművelet során, amely akkor a világ leghosszabb bombázóbevetésének számított.^[9] A máig megmaradt Vulcanok múzeumi kiállítási tárgyként nagy becsben vannak tartva.

Az Avro 748-as típusú, két Rolls-Royce Dart hajtóműves két turbólégcsavaros utasszállító repülőgépet az 1950-es években fejlesztették ki, és világszerte széles körben értékesítették légitársaságoknak és kormányoknak. A RAF 6 darabot vásárolt a Queen's Flight számára, és egy hátrafelé nyíló rakodó rámpával és térdelő fő futóművel ellátott változatot Andover néven 31 példányban adtak el a RAF-nak.^[10]

Összeolvadás

Amikor a vállalatot 1963 júliusában az 1957-es védelmi fjelentést követően beolvasztották a Hawker Siddeley Aviationbe, az Avro név használata megszűnt. A márka még mindig erős örökséggel rendelkezett, és a későbbiekben a British Aerospace 1994 és 2001 között az Avro RJ (regional jet) márkanevet használta az RJ70, RJ85 és RJ100 típusoknál, amelyek eredetileg a BAe 146-100, BAe 146-200 és BAe 146-300 típusokon alapultak. Ezt a négymotoros sugárhajtású repülőgéptípust néha (némileg helytelenül) Avro 146-nak is nevezik.

A BAe ATP (Advanced Turbo Prop) konstrukció az Avro 748-asból fejlődött ki, és továbbra is használnak példányokat rövidebb, főként belföldi menetrend szerinti légi járatokon. Néhány Avro 504-es, Tutor, Anson és Lancaster repülőgépet tartanak fenn a mai napig repülőképes állapotban. A Shackleton 39 évével a RAF leghosszabb aktív szolgálati idejű repülőgépe volt, amíg 1998-ban az English Electric Canberra túl nem szárnyalta.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Avro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.