Alsólehnic
Alsólehnic | |
Alsólehnic a Dunajec partján | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Késmárki |
Rang | község |
Polgármester | Štefan Džurný |
Irányítószám | 059 06 |
Körzethívószám | 052 |
Forgalmi rendszám | KK |
Népesség | |
Teljes népesség | 219 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 78 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 465 m |
Terület | 3,04 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 23′ 39″, k. h. 20° 24′ 39″49.39416667, 20.4108333349.394167°N 20.410833°EKoordináták: é. sz. 49° 23′ 39″, k. h. 20° 24′ 39″49.39416667, 20.4108333349.394167°N 20.410833°E | |
Alsólehnic weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsólehnic témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Alsólehnic (1899-ig Sub-Lechnicz, vagy Lechniczalja, szlovákul: Červený Kláštor, korábban Pod Lechnica, németül: Unter-Lechnitz) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban. Alsólehnic (Pod Lechnica/Nižné Šváby), Vöröskolostor (Červený Kláštor) és Koronahegyifürdő (Smerdžonka) egyesülésével jött létre.
Fekvése
Késmárktól 42 km-re északra, Szepesófalutól 4 km-re keletre, a lengyel határ mellett, a Dunajec jobb partján fekszik.
Története
A szomszédos Vöröskolostor megszüntetése után a helyiek elutasították, hogy a nagy kiterjedésű uradalmi földeket műveljék, ezért 1786 és 1788 között Németországból telepeseket hívtak ide. A kolostor uradalmának felosztásával keletkezett Alsólehnic is, amely a 15. században már ismert major volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Lechnicz, tót falu, Szepes vmegyében, Dunajecz mellett, Galliczia szélén: 648 kath. lak., kik sok gyolcsot szőnek, lazaczczal kereskednek. Kath. paroch. templom. Az idevaló hegyeken sok fejér, vagy ugynevezett kristály-gyémántok találtatnak. F. u. az eperjesi püspök és káptalan, s a helység nevet ád egy uradalomnak. Ut. posta Késmárk.”[2]
1828-ban „Rubrum Claustrum” alakban jelenik meg először írott forrásban, ekkor 6 házában 57 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sub-Lechnicz, puszta, Szepes vmegyében, Lechnicz fil. 25 kath., 117 evang., 4 zsidó lak. Evang. szentegyház.”[3]
1873-ban „Sublechnic” a neve. Lakói földműveléssel, állattenyésztéssel és faúsztatással foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.
1948-ban egyesítették Alsólehnic, Vöröskolostor és Koronahegyifürdő településeket egy közigazgatási egységbe.
Népessége
1910-ben 195, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 236 lakosából 233 szlovák volt.
2011-ben 237 lakosából 224 szlovák.
Híres személyek
- Vöröskolostorban hunyt el 1775-ben Cyprian Jaisge magyar seborvos, az első sikeres vitorlázó repülő.
Nevezetességei
Vöröskolostor 14. századi épületegyüttese, 1360 és 1400 között épült gótikus stílusban. Tornya 1750-ben épült a régi alapjain, később átépítették. A 18. században barokk stílusban építették át. 1956-ban és 1974-ben felújították.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
- Kvasnicová, M. - Šeregi, M. 2018 (zost.): Architektúra kláštorov a rehoľných domov na Slovensku
- Lipták János 1937: Das Rote Kloster und Frater Cyprianus. Késmárk.
További információk
- Községinfó
- Alsólehnic Szlovákia térképén
- Pieniny.sk – a faluról
- Pieniny.sk – a kolostorról
- Zamky.sk
- Tourist Channel.sk
- E-obce.sk
Lásd még
- Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap