Agrippa von Nettesheim

Agrippa von Nettesheim
Arcképe egy korabeli könyvben
Született	1486. szeptember 14.[1][2] Köln[3][2]
Elhunyt	1535. február 18. (48 évesen)[4][2] Grenoble[3][2]
Álneve	Agrolla
Állampolgársága	német
Foglalkozása	asztrológus jogász csillagász író filozófus orvos teológus alkimista jogász zsoldos okkultista
Iskolái	Kölni Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Agrippa von Nettesheim témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (Köln, 1486. szeptember 14. – Grenoble vagy Lyon, 1534 vagy 1535) okkult német író, alkimista, de tanított teológiát, volt katona, jogász, orvos; néhány évig királyi udvari történetíró is.^[5] Hányatott élete során Nyugat-Európa nagy részén megfordult.

Élete

Kölnben született 1486. szeptember 14-én. Előkelő nemesi családból származott. Jogot és orvostudományt hallgatott Kölnben és Párizsban, ezután alkimistaként tevékenykedett Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Angliában és Itáliában.

1506—1509 Francia- és Spanyolországban járt, ahol a titkos mesterségeket: alkímiát, jóslást űzte, s titkos társaságok alapításán fáradozott.^[6] 1509-ben a héber nyelv tanára volt a Dole-i Egyetemen (Burgundia), de a szerzetesek eretnekséggel vádolták, s menekülésre kényszerítették.^[6] Londonba ment; majd innen haza Kölnbe, ahol a teológiát tanította, majd Páviába, ahol az egyetemen miután Hermész Triszmegisztosz iratait magyarázta, ismét eretnekséggel vádolták.^[6]

1518-ban mint Metz város szindikusa (jogtanácsos) lépett fel, ahol helyzetét azzal rontotta, hogy egy fiatal, boszorkánysággal vádolt parasztasszonyt megvédelmezett.^[6] Újra vándorútra kelt, Kölnben jelent meg, majd Freiburgban, s Lyonban, ahol orvosi gyakorlatra adta magát.^[6] I. Ferenc Savoyai Lujza első orvosává nevezték ki.^[6] De csakhamar kegyvesztetté vált és más állás után nézett.^[6] Akkor négyen is hívták magukhoz: az angol király, egy német meg egy olasz arisztokrata és Habsburg Margit, Németalföld kormányzója.^[6] Az utóbbi meghívást fogadta el; V. Károly, Margit bátyja kinevezte udvari történetírónak, de Margit halálával ismét állás nélküli lett.^[6]

Ekkor írta két fő művét is.:^[6] «De vanitate scientiarum» (a tudományok hiábavalóságáról) és «De occulta Philosophia» (a titkos filozófiáról), amiért börtönbe került (1530—1531).^[6] Kiszabadulva Kölnbe tért vissza, aztán újra Lyonba ment, ahol másodszor is azon ürügy alatt, hogy I. Ferenc anyja ellen írt, bebörtönözték,^[6] de hamarosan szabadon engedték.

Nagy nyomorban, Grenobléban halt meg. Háromszor volt házas, és nagy családja volt.^[7]

Filozófiája

Támadta kora tudományát és a skolasztikus filozofiát.^[5] A mágiával és misztikus tanításokkal rokonszenvezett.^[5] A természet meghódítására vágyott, de ezt nem titkos varázsigékkel, hanem a dolgok rejtett tulajdonságainak felfedezésével vélte elérhetőnek. Tanítása szerint a mindenségnek három szférája van: 1. az elemek országa, 2. a csillagok égi világa, 3. az angyalok értelmi világa. Ezek között a világlélek a közvetítő.^[8]

Filozófiájában az egyház őskeresztény szellemben való megreformálásának szükségességét hangoztatta,^[7] s elítélte a „pogány" humanizmust („De incertitudine et vanitate scientiarum atque artium”, A tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról, 1527). Lelkes híve volt a zsidó kabbalisztikának és a mágiának, megkísérelte az újplatonizmus egyes elemeit összekapcsolni a mágiával („De Occulta Philosophia”, Az okkult filozófiáról 1531 – 1533). Munkáinak első gyűjteményes kiadása 1600-ban jelent meg.

Declamatio de nobilitate et praecellentia foeminei sexus c. munkájában a női nemnek a férfiakkal szembeni kiválóbbságáról ír. Érveit bibliai, filozófiai és élettani érvekkel támasztja alá. Szerinte a nő tisztább anyagból épül fel, mint a férfi, és a férfi és nő közötti fiziológia eltérések a nők felsőbbrendű finomságát bizonyítják. Agrippa szerint a nők még a haláluk után is jelét adják természetes, velük született szerénységüknek, hiszen a vízbefúlt nők arccal lefelé, míg a vízbefúlt férfiak arccal felfelé, a hátukon úsznak a vízen. Továbbá azt tartja, hogy filozófusok, matematikusok és csillagászok gyakrabban hibáznak jövendöléseikben és jóslataikban, mint az egyszerű parasztasszonyok, és hogy egy orvos nem ér annyit, mint egy jó öreg nővér.

Források

• Világirodalmi lexikon
• Pallas Nagy lexikona
• Charles G. Nauert, Jr., Agrippa in Renaissance Italy. The Esoteric Tradition, in Studies in the Renaissance, 6 (1959), pp. 195–222.
• Paola Zambelli, Magic and Radical Reformation in Agrippa of Nettesheim, in Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, 39 (1976), pp. 69–103.
• Várkonyi Nándor: Varázstudomány I-II. (Széphalom Könyvműhely, 1998) ISBN 9639028312
• Szőnyi György Endre. Titkos tudományok és babonák – a 15-17. század művelődéstörténeti kérdéseihez (magyar nyelven). Bp.: Magvető, 51-53. o. (1978). ISBN 963-270-765-6 

Művei

• Dialogus de homine (Párbeszéd az emberről), 1516
• De beatissimae Annae monogamia, (Szent Anna egyszeri házasságáról), 1519
• De incertitudine et vanitate scientiarum atque artium declamatio invectiva (A tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról), Köln, 1527 (szatíra)
• Declamatio de nobilitate et praecellentia foeminei sexus (A női nem nemesrendűségéről és kiválóságáról), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
• De originali peccato (Az eredeti bűnről), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
• De triplici ratione cognoscendi Deum (Isten megismerésének három módjáról, Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
• De sacremento matrimonii (A házasság szentségéről), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
• De Occulta Philosophia, (Három könyv a rejtett bölcsességről), Antwerpen, 1531

Magyarul

• Titkos bölcselet (De occulta philosophia); ford., vál., előszó Magyar László András; Holnap, Bp., 1990 (Vízöntő könyvek)
• Kétarcú orvostudomány / Agrippa: Szatíra az orvosokról / Erasmus: Az orvostudomány dicsérete; ford., bev., jegyz. Magyar László András; Kalligram, Pozsony, 2002
• Okkult filozófia, 1-3.; ford. Ladányi Lóránd; Hermit, Miskolc, 1999–2014

Jegyzetek