Óriás páfrányfa

Óriás páfrányfa
Erdőt alkotva
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Harasztok (Pteridophyta) Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida) Rend: Páfrányfák (Cyatheales) Család: Harasztfafélék (Dicksoniaceae) Alcsalád: Dicksonioideae Nemzetség: Dicksonia L'Hér., 1789 Faj: D. antarctica
Tudományos név
Dicksonia antarctica Labill., 1807
Szinonimák
Balantium antarcticum (Labill.) C. Presl
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Óriás páfrányfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás páfrányfa témájú médiaállományokat és Óriás páfrányfa témájú kategóriát.

Az óriás páfrányfa vagy óriás hópáfrányfa (Dicksonia antarctica) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának páfrányfák (Cyatheales) rendjébe, ezen belül a harasztfafélék (Dicksoniaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az óriás páfrányfa az egyenlítői trópusok kevésbé forró, ám párás és csapadékos részein él, tehát csaknem mindenhol 1000 m felett. Dél felé (az Egyenlítőtől távolodva) gyakoribb; őshazája Tasmánia. A kontinentális Ausztráliában a következő szövetségi államokban található meg: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria.

Termesztik is.

Sikeresen telepítették be a Brit-szigetekre és Európa atlanti partvidékére.

Megjelenése, felépítése

Felálló törzsű, legfeljebb 15 méter magas, de inkább alacsonyabb fa. Törzse erőteljes, felületén az idős levélnyelek sűrűn elhelyezkedő maradványai között rövid gyökerek láthatók; legalább a törzs felső részét és a levél fonákját hosszú, barna szőrök fedik.

2-4 méter hosszú levelei kezdetben hegyes szögben felállnak, majd szétterülnek. A levelek kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, a fiatalok pásztorbot módjára becsavarodottak és sűrűn szőrösek. Pikkely vagy tüske nincs rajtuk. A szóruszok közvetlenül a levélkék szélén, a fonákon vannak. A levélkék széles vállúak, ülők, a levél közepén a leghosszabbak, 30-40 centiméter hosszúak, osztottak, a csúcs felé az osztatok egybefolynak. A szóruszok sárga vagy barna gömböcskék a levélfonákon, közvetlenül a levél szélén.

Életmódja, termőhelye

Az összes páfrányfa közül ez a legkevésbé melegigényes, ezért is sikerülhetett egyedül ezt a fajt Európában nagy (a Golf-áramlat hatásának kitett, óceáni éghajlatú) területekre és Új-Zélandra betelepíteni. De ez a faj is fagyérzékeny, tehát a Kárpát-medencében nem télálló.

A 150 éves európai példányok 5–6 m magasak és rengeteg spórát hoznak.

Képek

• 
  Az erdőben
• 
  Vadon és
• 
  ültetve
• 
  Spórái
• 
  A törzs keresztmetszete
• 
  Fiatal hajtás
• 
  Levele
• 
  Koronája felülről
• 
  és alulról
• 
  Törzse

Források

• Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221  
• Dicksonia antarctica Labill. The Plant List
• USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Dicksonia antarctica in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.
• Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3