Áldíszbogárfélék
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Áldíszbogárfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Áldíszbogárfélék témájú kategóriát. |
Az áldíszbogárfélék (Schizopodidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Legközelebbi rokonaik a díszbogárfélék. Nelson & Bellamy 1991-es munkája erősítette meg ismét családi státuszát, azonban több rendszer (Lawrence & Newton (1995)) nem ismeri el önálló családként.
Elterjedésük
Nearktikus elterjedésű család, csak Észak-Amerika délnyugati részén fordulnak elő. A Schizopus nem fajai Nevada, Arizona és Kalifornia száraz területein találhatóak meg. A Dystaxia-fajok elterjedési területe Észak-Kaliforniára, míg a Glyptoscelimorpha-fajoké Dél-Kaliforniára korlátozódik.
Megjelenésük, felépítésük
Közepes méretű bogarak (6,2-18,0 mm). Sokszor fémfényű, csillogó testük mérsékelten konvex, sima vagy pehelyszőrökkel borított. Fejük az előtornál keskenyebb, lefele álló. Szemeik nem kidudorodóak. 11- vagy 12-ízű csápjuk fonalas, néha az 5. íztől kezdődően enyhén vastagodhat. A csáp hátrahajtva az előtoron általában túlnyúlik Az első csápíz lényegesen rövidebb, mint a 2. Előtoruk trapéz alakú, hátrafelé hozzávetőlegesen egyenes vonalban szélesedik. Szárnyfedőjük közepétől hátrafelé keskenyedik, addig párhuzamos; pontsorok, bordák nem találhatóak rajta. Lábaik rövidek, lábfejeik 4. íze lebenyes. Lábfejképletük 5-5-5.
Életmódjuk, élőhelyük
Imágók sivatagos élőhelyeken virágokon, leveleken találhatóak meg, nappali állatok. Lárváik a talajban, gyökerekkel táplálkoznak (ez a pleziomorf jelleg lényeges különbség a faanyagban, levelek belsejében fejlődő díszbogárféléktől).
Rendszerezés
A díszbogárféléktől a lárvák életmódja, a hártyás szárnyak erezete, lebenyes negyedik lábfejízük és az ivarszervek szerkezete különíti el. Ennek ellenére önálló családi státusza nem elfogadott teljes körben.
DYSTAXIINI (Théry, 1929)
- Dystaxia (LeConte, 1866)
- Dystaxia elegans (Fall, 1905)
- Dystaxia murrayi (LeConte, 1866)
- Glyptoscelimorpha (Horn, 1893)
- Glyptoscelimorpha juniperae (Knull, 1940)
- Glyptoscelimorpha marmorata (Horn, 1893)
- Glyptoscelimorpha viridis (Chamberlin, 1931)
SCHIZOPODINI (LeConte, 1866)
- Schizopus (LeConte, 1858)
- Schizopus laetus (LeConte, 1858)
- Schizopus sallei (Horn, 1885)
Források
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten
- Lawrence, J.F., Hastings, A.M., Dallwitz, M.J., Paine, T.A., and Zurcher, E.J. 2000 onwards. Elateriformia (Coleoptera): descriptions, illustrations, identification, and information retrieval for families and subfamilies. Version: 9th October 2005 [1] Archiválva 2011. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A taxon adatlapja a Bugguide-on
- A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
- Lawrence, J. F. & A. F. Newton, Jr. 1995. Families and subfamilies of Coleoptera (with selected genera, notes, references and data on family-group names), pp. 779–1006. In: Pakaluk, J. & S.A. lipi ski (Eds.). Biology, Phylogeny, and Classification of Coleoptera. Papers Celebrating the 80th Birthday of Roy A. Crowson. Muzeum I Instytut Zoologii PAN, Warszawa.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
